2010. június 12., szombat
Ne add fel soha. Ez egy nagy igazság. Soha nem szabad feladni, még ha nagyon is kilátástalan a helyzet. Mi, emberek, képesek vagyunk túlreagálni dolgokat. És néha szükség van egy jó barátra, ki mindig melletted áll. Kinek kisírhatod a bánatod. Ha nem is tud segíteni, tudod, hogy ő mindig ott lesz neked, bármi történik is. És ez kölcsönös. Szüksége van rá mindenkinek. Kinek nincs ilyen, nem lehet boldog.
Ma én pontosan éreztem e barát fontosságát. Kiborultam, nagyon is. Vigasztalhatatlan voltam. Egyedül Zoli tudott jobb kedvre deríteni. Köszönöm neked.:):$ Szeretés<3
2010. június 6., vasárnap
Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek.
2010. május 26., szerda
...mert elvitted a szívemet...
Csak mentem.. mentem előre, léptem a pocsolyákba, és vártam az esőben a csodákra. Kerestem a szivárványt, amely új irányt mutat. Mert mindent előröl kell kezdenem. Mostantól más vagyok. Egy teljesen új én, akibe nem szorultak érzések, csak egy, az irántad érzett gyűlölet. . mert elvitted a szívemet...
2010. május 25., kedd
Pótlás
Bocsánat, hogy eddig nem írtam, személyes okokból is.
Egyszerre vagyok boldog és szomorú. De fájdalmam legyőzi az örömöm. Még mindig miatta. Úgy éreztem, sikerült elfelejtenem. De nem. Úgy érzem, mikor meglátom, hogy kártyavárként dőlök össze. Szeretem, akarom, kell nekem. Nem. Nem kell többé. A fájdalomból elég volt. Zuhanok. Kapaszkodnom kell, de nincs mibe. Annyira elborul az agyam néha, hogy nem ismerek magamra. Azután zokogva futok el, nem vagyok elég erős, hogy bírjam. Nem. Nem bírom tovább. Elég volt. Mindenből. De ki kell tartanom. Mindenkinek szüksége van rám.
Mi az ami amitől több mint én?
Mi az ami neked úgy fájt?
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást?
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még?
Hol az aki szívemig száll?
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más?
Lelkem miért bíztam Rád
Ha más ölel át?
2010. május 15., szombat
2010. május 14., péntek
Miatta nincs többé fájdalom.
Vége van. Nem érzek többé fájdalmat. A fájdalom egyszer csak megszűnt. De vajon miért? Talán, mert rájött, hogy egyedül még legyőzhet, de ha felkarolnak a barátok, akkor már semmi esélyem az összeomlásra. Már tudom, kikre számíthatok, hogyha baj van, és kik azok, akiknek még annyit se érek, hogy legalább odajönnek beszélgetni, hanem hagynak a francba, csináljak amit akarjak..
Annyira jó tudni, hogy vannak olyan emberek, akiknek fontos vagyok, és ezért már csak érdemes élni! Mert eddig még azt sem akartam. De emlékeztetnem kell magam az ilyen pillanatokban, hogy vannak pillanatok, mik egy életre megmaradnak az emlékezetemben, hogy soha nem felejtem el azokat, akik egyszer a szívembe férkőztek.
Akiket pedig mégis elfelejtenék, azokra megvan az okom. Beleférkőznek a szívembe, de eljátsszák a bizalmam, és azután már nem is várnak el tőlem semmit, mintha nem is léteznék, elmennek mellettem. Talán nekem is ezt kéne tennem velük, csak én nem vagyok ennyire önző, és önfejű, hogy hagyom azokat, akikkel egyszer jó kapcsolatom volt. De ha nem akarnak velem tovább lenni, nem erőltetem. Egyszer mindennek vége lesz. De nem mindegy mikor, és hogyan lesz vége. Például nem mindegy, hogyan válunk el, haraggal, vagy szeretettel.
Nekem már mind a kettőben volt részem, egyik sem megnyugtató érzés volt a számomra.
De az élet megy tovább, még ha magányosan is, de mennem kell, ha elesek, felállok, még ha azután holtan rogyok is össze.
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki kiállt mellettem, és ha szükségem volt rá, megvigasztalt.
Ha egyszer el is válunk egymástól, én soha nem felejtem el őket.
Annyira jó tudni, hogy vannak olyan emberek, akiknek fontos vagyok, és ezért már csak érdemes élni! Mert eddig még azt sem akartam. De emlékeztetnem kell magam az ilyen pillanatokban, hogy vannak pillanatok, mik egy életre megmaradnak az emlékezetemben, hogy soha nem felejtem el azokat, akik egyszer a szívembe férkőztek.
Akiket pedig mégis elfelejtenék, azokra megvan az okom. Beleférkőznek a szívembe, de eljátsszák a bizalmam, és azután már nem is várnak el tőlem semmit, mintha nem is léteznék, elmennek mellettem. Talán nekem is ezt kéne tennem velük, csak én nem vagyok ennyire önző, és önfejű, hogy hagyom azokat, akikkel egyszer jó kapcsolatom volt. De ha nem akarnak velem tovább lenni, nem erőltetem. Egyszer mindennek vége lesz. De nem mindegy mikor, és hogyan lesz vége. Például nem mindegy, hogyan válunk el, haraggal, vagy szeretettel.
Nekem már mind a kettőben volt részem, egyik sem megnyugtató érzés volt a számomra.
De az élet megy tovább, még ha magányosan is, de mennem kell, ha elesek, felállok, még ha azután holtan rogyok is össze.
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki kiállt mellettem, és ha szükségem volt rá, megvigasztalt.
Ha egyszer el is válunk egymástól, én soha nem felejtem el őket.
2010. május 10., hétfő
Csak egy emlék
Igen. Egy szép emlék leszel, mi néha megtalál, elidőzik nálam, mosolyt csal a szemembe, majd tovább is áll. De a helyedre nem léphet senki. Szívem legmélyét többé nem adom ki, megőrzöm magamnak, nem akarok az égbolt szélén lábat lógatni, mert már tudom, előbb utóbb elengedik a kezem, és én lezuhanok megint a földre. Nem feledem ami volt, megőrizlek Téged magamnak. Ha valaki szép szavakból szőtt fátyollal ismét a felhők közé csalna, egy örök mementóvá kövült pillanat utánam nyúlna, a pillanat, mikor szemembe néztél, és a lelkemhez értél, Te, ki ezek után mégis engedtél földre zuhanni. Nem kérek már szavakat, nem kellenek mások által nekem álmodott álmok. Léptem nyomát nem őrzi a por, bőröm illatát nem hordja tovább a szél, csupán magányom mélységes csöndje dübörög végig utammon, melyet magam járok. Egyedül, nélküled, nélkülük. Szárnyaszegett angyal, ki visszavágyik az égboltra Hozzád, és farkas, kit nem köt már csalfa fátyol, se lánc, mégis tudja, csodák már nem várnak többé rá. Lépteit elnyeli a sűrű por, idő mossa el nyomát, hogy többé senki se találhasson rá.
2010. május 8., szombat
Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalomtól fél. És a racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.
2010. május 4., kedd
Egyedül
Mesél a csend. Szinte ordít az éjszakába. Gondolataim fájnak, de nem tudok tőlük szabadulni. Elmerülnék a képzelet tengerében, de szakadatlanul forog a valóság-kerék. Magasra felcsap a gondolat-hullám, majd visszahúz a mélybe. Futnék, menekülnék, de nincs hova. Egyedül vagyok. Felejtenék, de képtelen vagyok. Fogva tart egy szó, egy álom. Próbálom magamba szívni e szót, átélni, átérezni. Csak egy elképzelt álom? Sejtjeim dübörögve zakatolnak, nem, nem, nem. Valóság. Igen, az. Tükör, amibe belenézhetek. Láttam már magam benne. De most fénytelen. A sűrű homályban látok valamit. Villámlik. A villám értem született. Nem társam, csak utam ezen pillanatában mellém szegődött. De hatalmát kimutatva eltűnik. Csak egy perc volt. Vagy még annyi sem. Egyedül vagyok. Kimondott szavak, talán már csak vergődnek. Céltalanul koppannak, mint ahogy az eső koppan az ablakon. Fekszek az ágyon. Fázom. Jégbe fagyva remegek, érzem, ahogy ereimben lüktet a vérem. Legalább ez melegít. Már csak a Hold fénye vigyáz rám. Kinyújtom a kezem felé, de csak a semmit markolom. Egyedül vagyok. Kiáltanék a végtelenbe, de nem tudok megszólalni. Valami van a torkomban. Folynak a könnyeim. Nézhetem a sötétbe borult eget, de még a csillagok is elbújtak. Nincs kihez szólnom. Fejemet magasra emelem, hátha legalább egy csillag ragyogna fényesen, de nem. Sós íz a számban, könnyeim íze, mik megállíthatatlanul folynak. Mintha lehúzná a tehetetlenség súlya a földre. Onnan indultam. Oda tartok. Egyedül vagyok. Fájdalom-kövek hevernek mindenhol. Beléjük botlok most is. Talán csak homokszemek, talán kavicsok, vagy nagyobb kövek. Kinek melyik. Nekem sziklák. Hangtalanul próbálom áttörni a sziklafalat, lehet mögötte vár az Éden. Lassan már képtelen leszek áthatolni rajta. Emlékeznem kell, hogy volt, hogy sikerült. De már fogy az erőm. Meddig bírom még? Egyedül vagyok. Fáj minden. Talán egy ölelés enyhíthetné fájdalmam. De csak a falak néznek rám. Mintha a sötét sarkok bólogatnának: Igen, lásd be, nincs kit ölelned!
Álmomban volt. Oh, az álmaim. Végignézem, ahogy minden szertefoszlik. Valahol a távolban valaki talán még gondol rám. Egyedül vagyok. Még mindig egyedül. De már ébren! Közben pedig rájövök, hogy nem álom volt, hanem valóság.
Álmomban volt. Oh, az álmaim. Végignézem, ahogy minden szertefoszlik. Valahol a távolban valaki talán még gondol rám. Egyedül vagyok. Még mindig egyedül. De már ébren! Közben pedig rájövök, hogy nem álom volt, hanem valóság.
2010. május 2., vasárnap
Megváltoztattál..
Azt veszem mostanában észre magamon, hogy annyira megváltoztam, hogy néha magamra sem ismerek. Régen nem nagyon érdekeltek az érzések. Csak legyen mellettem valaki. És ma? Ma hogyan vagyok ezzel? Ma épp az ellenkezője: Ha a szívem nem őt kéri, nem erőltetem.
Eddig más nem érdekelt, csak a pasik, a csillogás, a népszerűség. Mostanra már ez sem érdekel. Ma már rájöttem, hogy nem az számít, hány barátom van, hanem, hogy milyenek. Ha nem árul el,és meghallgat, az nekem bőven elég. És persze ezeket vissza is kapja tőlem az Illető. Visszakapja a szeretetet, amit ad.Nem kell a legszebbje és legnépszerűbbje lennie az iskolának, vagy netán az egész falunak. Csak segítsük egymást a bajban.
Régen még egy köpéstől elkapott a hányinger. Ma már ha valaki egy orbitális nagyot büfög, azon megszakadok a nevetéstől.:)
A régi énem nem sokáig siratta, azt akit szeretett, és elvesztett. És a mostani? Még most sem birom felfogni, hogy ez velem történik. Nem, nem és nem. Ez biztosan csak egy álom. Vagy talán mégsem. El kell fogadnom. Nem birom. Összeomlok. Vége. Ennyi volt. A fájdalom elragad. Itt a vége.
És vajon ki változtatott meg ennyire? Igen. Biztosan Ő volt. Megváltoztatott. Elhagyott. A szívem darabokban. Nem bírom tovább. Kést fogok. Nem. Mégsem. Szükség van rám. Akármennyire is fáj, végig kell csinálnom.
Eddig más nem érdekelt, csak a pasik, a csillogás, a népszerűség. Mostanra már ez sem érdekel. Ma már rájöttem, hogy nem az számít, hány barátom van, hanem, hogy milyenek. Ha nem árul el,és meghallgat, az nekem bőven elég. És persze ezeket vissza is kapja tőlem az Illető. Visszakapja a szeretetet, amit ad.Nem kell a legszebbje és legnépszerűbbje lennie az iskolának, vagy netán az egész falunak. Csak segítsük egymást a bajban.
Régen még egy köpéstől elkapott a hányinger. Ma már ha valaki egy orbitális nagyot büfög, azon megszakadok a nevetéstől.:)
A régi énem nem sokáig siratta, azt akit szeretett, és elvesztett. És a mostani? Még most sem birom felfogni, hogy ez velem történik. Nem, nem és nem. Ez biztosan csak egy álom. Vagy talán mégsem. El kell fogadnom. Nem birom. Összeomlok. Vége. Ennyi volt. A fájdalom elragad. Itt a vége.
És vajon ki változtatott meg ennyire? Igen. Biztosan Ő volt. Megváltoztatott. Elhagyott. A szívem darabokban. Nem bírom tovább. Kést fogok. Nem. Mégsem. Szükség van rám. Akármennyire is fáj, végig kell csinálnom.
2010. április 28., szerda
Fájdalom
Össze vagyok zavarodva. Mégis értek mindent. Egyszerre vagyok boldog, és szomorú. Egyszerre lángolok, és a parázson lépkedek. Az ellentétek tombolnak bennem. Ráncigálnak, szorítanak, belülről feszítenek. Fáj, mérhetetlenül fáj, de nem törődök vele. Miért is foglalkoznék a fájdalommal, ami az egész életemen végigkísér? Miért érdekelne, mikor érezteti velem, hogy élek? A fájdalom szüli a kétségbeesést, a fájdalomból születik az elfogadás. De el kell fogadnom a fájdalmat? Meg kellene értenem? Talán nem kellene, de ha nem tenném, csak rosszabb lenne. Akarva, akaratlanul menekülök, futok a rossz dolgok elől. Nem tehetek mást, ha élni akarok. Szeretnék élni? Akarom a fájdalmat? Akarom ezt a szenvedést, a keserű életet? Akarom, mert vannak pillanatok, melyek életben tartanak. Az élethez elég egyetlen egy őszinte pillanat. Ennyi elég lenne az életben maradáshoz? Talán nem. Akarat is kell. Mérhetetlenül erős akarat, hogy ne feledjem el az emlékeket. Igaz, a rosszakat sem szabad kiirtanom. Az emlékek alakítanak engem, nekik köszönhetem, hogy változok. Oly sok minden bizonytalan az életben. Akkor miért akarom őket? Lehet egyszerre a bizonytalant kergetni, és a biztost megtartani? Valakinek talán sikerül. Fáj, annyira fáj. Érzem, ahogy a fájdalom a szívemet ostromolja. Érzem, ahogy a lelkemet akarja birtokolni. Miért akarja mindenemet? Miért akar engem? Miért nem tudom kiűzni magamból? Fáj, fáj, fáj és fáj. A gondolataimat is csak ez a szó, ez az érzés tölti ki. A tűz gyönyörű lángja, a víz békés hullámzása sem nyugtat meg. Egy képzet, egy ábránd már nem nyújt számomra menedéket. Az éjszaka már nem rejt el, hogy megvédjen. Úgy érzem, egyedül maradtam a fájdalommal szemben, és lassan, fájdalmasan pusztít el. Itt van. Nem menekülhetek. Félek, hogy elpusztít. Itt van. Érzem.
2010. április 27., kedd
2010. április 22., csütörtök
Kérdések, amire nincs válasz
Mikor lesz vége az örökös ellenségeskedésnek emok és az emberek között?
Mikor mehetek ki úgy az utcára, hogy ne szólnának meg az öltözködésem, a zenei izlésem, vagy bármi miatt?
Miért pont minket fikáz az egész világ? Hisz egy raper is tud érzelmes lenni, mégsem szólják meg.
Mért nem merik az emberek felvállalni az érzelmeiket? Hisz természetes dolog, ha egy ember sír. Semmi szégyellni való nincs abban.
Mikor találsz végre rám?
Miért érzem azt, hogy nem bírom tovább, holott annyian segítenek, és szeretnek?
Miért pont az ellenkezőjét csinálja az ember, mint amit kérnek tőle?
Miért érzem azt, hogy a lelkem mélyén egyedül vagyok, hiába vesznek annyian körül?
Mit kellene tennem? Annyira rossz a helyzetem. Ő nem érti. Nem ért meg senki. Tudom, próbálnak megérteni, de mégsem sikerül.
Hogyan győzhetném le a sírhatnékomat? Egy kiadós mosoly rám férne.
Sokan látnak mosolyogni, de nem tudják, hogy ez csak felszínes mosoly. Szívem szerint az ágyamban sírnék egész nap. Viszont ezt nem tehetem.
Mikor mehetek ki úgy az utcára, hogy ne szólnának meg az öltözködésem, a zenei izlésem, vagy bármi miatt?
Miért pont minket fikáz az egész világ? Hisz egy raper is tud érzelmes lenni, mégsem szólják meg.
Mért nem merik az emberek felvállalni az érzelmeiket? Hisz természetes dolog, ha egy ember sír. Semmi szégyellni való nincs abban.
Mikor találsz végre rám?
Miért érzem azt, hogy nem bírom tovább, holott annyian segítenek, és szeretnek?
Miért pont az ellenkezőjét csinálja az ember, mint amit kérnek tőle?
Miért érzem azt, hogy a lelkem mélyén egyedül vagyok, hiába vesznek annyian körül?
Mit kellene tennem? Annyira rossz a helyzetem. Ő nem érti. Nem ért meg senki. Tudom, próbálnak megérteni, de mégsem sikerül.
Hogyan győzhetném le a sírhatnékomat? Egy kiadós mosoly rám férne.
Sokan látnak mosolyogni, de nem tudják, hogy ez csak felszínes mosoly. Szívem szerint az ágyamban sírnék egész nap. Viszont ezt nem tehetem.
Régi szép emlékem megfakult már.
Hány éjjel még míg rám találsz?
Az utam járom én is, honnan hová?
Megérkezek e végleg, vagy fordulok vissza már?
Tudom, nem valami "húúdehappy" kedvemben vagyok, és ez a bejegyzés is szomorúra sikerült. Sajnálom. Őszintén sajnálom. Nem akarok sírni már. Nem akarom. Nem akarok már semmit, nem várok semmit az élettől. Amit vártam, azt már elvesztettem.
2010. április 20., kedd
Igaz barátság
Mit jelenthet ez? Igaz barátság.
Az igaz barátodra mindig számíthatsz. Rábízhatod a legféltettebb titkaidat, és nem fecsegi el senkinek. Még akkor sem, ha netán hosszú időre távol lesztek egymástól, vagy ha összevesztek is. Ha összevesztek, mindig kész a békülésre, ha kell, kezdeményez.
Az igaz barát nem hagy cserben, és még akkor is próbál segíteni, ha nem tud. Az igaz barát nem biztos, hogy kiszabadít a fogságból, de végigüli veled. Nem biztos, hogy fel tud húzni a padlóról, de leül melléd.
Az igaz barát rád mosolyog, és a napod máris jobb lesz. Elfogad olyannak, amilyen vagy, de figyelmeztet a hibáidra. Az igaz barát nem csak érdekből van veled.
A barátság egy lélek két testben.
Ma reggel elgondolkoztam azon, hogy vajon kik is az én igaz barátaim? Nem sok van az biztos. Van olyan is, aki csak azért barátkozik velem, hogy foglalkozzon vele valaki. Eddig hagytam. Most már nem fogom. Most már csak az igaz barátaimmal fogok foglalkozni, az úgynevezett "haverság" nekem csak a második helyen áll.
Köszönöm hogy vagytok nekem:
Az igaz barátodra mindig számíthatsz. Rábízhatod a legféltettebb titkaidat, és nem fecsegi el senkinek. Még akkor sem, ha netán hosszú időre távol lesztek egymástól, vagy ha összevesztek is. Ha összevesztek, mindig kész a békülésre, ha kell, kezdeményez.
Az igaz barát nem hagy cserben, és még akkor is próbál segíteni, ha nem tud. Az igaz barát nem biztos, hogy kiszabadít a fogságból, de végigüli veled. Nem biztos, hogy fel tud húzni a padlóról, de leül melléd.
Az igaz barát rád mosolyog, és a napod máris jobb lesz. Elfogad olyannak, amilyen vagy, de figyelmeztet a hibáidra. Az igaz barát nem csak érdekből van veled.
A barátság egy lélek két testben.
Ma reggel elgondolkoztam azon, hogy vajon kik is az én igaz barátaim? Nem sok van az biztos. Van olyan is, aki csak azért barátkozik velem, hogy foglalkozzon vele valaki. Eddig hagytam. Most már nem fogom. Most már csak az igaz barátaimmal fogok foglalkozni, az úgynevezett "haverság" nekem csak a második helyen áll.
Köszönöm hogy vagytok nekem:
Hajni, Tina, Vivi, Szisza, Valee, Betti.
Mindenkinek további szép napokat kivánok még:
Petra.
2010. április 16., péntek
Hiány... De miért? És vajon mi/ki?
Mostanság eléggé hanyagoltam a blogot, és sajnálom. De mindig közbejött valami...
Most este tudatosult bennem, hogy valami hiányzik az életemből.. De mi? Ezt nem értem.. Semmi értelme.. Mi értelme egy érzésnek, ha nem tudom, hogy miért bujkál bennem? Mért érzem magam úgy, mintha valamit félbehagytam volna, és teljesen elfelejteném?
Olyan sok kérdés.. És nem érzem, hogy választ kaphatnék. Kitől is? Senki nem érzi, amit most érzek. Egyedül csak én.
Egy fél órája azon rágom magam, hogy mi is az. Nem bírok rájönni. Talán majd később.
Ugye, mint mikor egy hosszú útra készül az ember, és nagy hiányérzete van. Mikor odaér a helyre, akkor veszi észre, hogy otthon felejtett egy nagyon fontos dolgot.
Félek.. Félek, hogy akkor jövök rá, hogy mi hiányzik az életemből, amikor már késő.. Nem.. Nem akarom..
"...amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..."
Most este tudatosult bennem, hogy valami hiányzik az életemből.. De mi? Ezt nem értem.. Semmi értelme.. Mi értelme egy érzésnek, ha nem tudom, hogy miért bujkál bennem? Mért érzem magam úgy, mintha valamit félbehagytam volna, és teljesen elfelejteném?
Olyan sok kérdés.. És nem érzem, hogy választ kaphatnék. Kitől is? Senki nem érzi, amit most érzek. Egyedül csak én.
Egy fél órája azon rágom magam, hogy mi is az. Nem bírok rájönni. Talán majd később.
Ugye, mint mikor egy hosszú útra készül az ember, és nagy hiányérzete van. Mikor odaér a helyre, akkor veszi észre, hogy otthon felejtett egy nagyon fontos dolgot.
Félek.. Félek, hogy akkor jövök rá, hogy mi hiányzik az életemből, amikor már késő.. Nem.. Nem akarom..
"...amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..."
2010. április 11., vasárnap
Pooserek? Emok? Fakek? Hogy is van ez?
Sokan kérdezik tőlem, mi is az emo, kik is a pooserek, és kik a fakek?
Az emo az emotions szóból ered, a jelentése érzelem. Jellegzetes bandái: Fall out boy, Panic!at the disco, My chemical romance (bár az együttes tiltakozik az emo jelző ellen, mégis annak tartják őket)
Egy emo személy jelzői: túlzottan érzékeny, sértődékeny, szégyenlős, csendes...
Az emo zene érzelmekkel telített, leginkább a szerelemről, és a csalódásról szól.
Az emok napja nem arról szól, hogy sírnak, és vagdossák magukat!
Pár embert megkérdeznénk, hogy kik azok az emok, kapásból rávágnák. Ez nem igaz.
A pooser olyan egyén, aki egy stílusirányzatot divatból követ, nem meggyőződésből..
A fakek nem merik önmagukat felvállalni, és myvipen mások képeit rakják ki, mintha ők lennének rajta..
Nem értem, ez miért jó nekik? Úgy is lebuknak a végén..
Az emo az emotions szóból ered, a jelentése érzelem. Jellegzetes bandái: Fall out boy, Panic!at the disco, My chemical romance (bár az együttes tiltakozik az emo jelző ellen, mégis annak tartják őket)
Egy emo személy jelzői: túlzottan érzékeny, sértődékeny, szégyenlős, csendes...
Az emo zene érzelmekkel telített, leginkább a szerelemről, és a csalódásról szól.
Az emok napja nem arról szól, hogy sírnak, és vagdossák magukat!
Pár embert megkérdeznénk, hogy kik azok az emok, kapásból rávágnák. Ez nem igaz.
A pooser olyan egyén, aki egy stílusirányzatot divatból követ, nem meggyőződésből..
- Az emo szó semmit nem mond neki, csak annyit, hogy "jó divat". (ez nem divat!!)
- Nem tudja, mi valójában az emo.
- Nincsenek saját érzelmei, másokat követ.
- Szerinte az emo abból áll, hogy beül egy sötét szobába, sír és vagdossa magát.. Ő beül egy ilyen sötét szobába, és az ereit karcolgatja."Húú de nagy emo vagyok én"módon.(ez szánalmas)
- Megáll egy kirakat előtt, meglát egy kockás cipőt, és "Nekem ez kell! Olyan emos."(Hogy lehet egyáltalán ilyet mondani?)
- Úgy öltözködnek, mint az emok, emonak is vallják magukat. De nem érzik belül, amit az igazi emok éreznek.
- Hello Kitty Hello Kittyvel...
A fakek nem merik önmagukat felvállalni, és myvipen mások képeit rakják ki, mintha ők lennének rajta..
Nem értem, ez miért jó nekik? Úgy is lebuknak a végén..
2010. április 7., szerda
Barátságból szerelem...
Volt egy lány, és egy fiú. Már az óvodában nagyon jó barátok voltak. Elkerültek iskolába, és egy osztályba került a srác és a lány. A lány egyik nap nagyon szerelmes lett a fiúba, de a fiúnak volt barátnője, és szegény lánynak minden nap végig kellett néznie, hogy megy az idő, és a srác meg a lány még mindig együtt vannak, ölelkeznek, csókolóznak. Egyik nap aztán vette az erőt, és elmondta neki, hogy ő tetőtől talpig szerelmes belé. A srác nagyot nézett, és gonosz nézéssel a lány szemébe nézett, és csak ennyit mondott:
-Ennyit ér egy barátság, mert te mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám!
A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat, és nagyon összetört a szíve.Telt múlt az idő, a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat. Levelet írt.
Szia. Te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom az érzéseimet, és letámadsz, mert te mást szeretsz. Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább, hisz oly szép vagy, és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóban megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod, én már föntről foglak figyelni, és még mindig szeretni.
A lány ragadott egy kést, és vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult, első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta, és a zsebében a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. Feladta a levelet postán, másnap a fiú kezébe került. Ahogy elolvasta a levelet, rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp temetésre indultak.
A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ennyit mondott:
-Te vagy a hibás!
A fiú egyből rájött, hogy mi a hejzet, de ő nem ment a temetésre, hanem éjfélkor kiment, és a lány sírjára borult, és ezt mondta:
-Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal szakítottam, mert igazad volt. A legjobb barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy olyan gonosz voltam! Nagyon szeretlek, s szeretni is foglak!
Visszaszólt egy lágy hang:
-Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte.
-Ennyit ér egy barátság, mert te mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám!
A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat, és nagyon összetört a szíve.Telt múlt az idő, a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat. Levelet írt.
Szia. Te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom az érzéseimet, és letámadsz, mert te mást szeretsz. Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább, hisz oly szép vagy, és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóban megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod, én már föntről foglak figyelni, és még mindig szeretni.
A lány ragadott egy kést, és vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult, első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta, és a zsebében a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. Feladta a levelet postán, másnap a fiú kezébe került. Ahogy elolvasta a levelet, rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp temetésre indultak.
A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ennyit mondott:
-Te vagy a hibás!
A fiú egyből rájött, hogy mi a hejzet, de ő nem ment a temetésre, hanem éjfélkor kiment, és a lány sírjára borult, és ezt mondta:
-Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal szakítottam, mert igazad volt. A legjobb barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy olyan gonosz voltam! Nagyon szeretlek, s szeretni is foglak!
Visszaszólt egy lágy hang:
-Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte.
2010. március 31., szerda
Remény...
"Az embert a reménység élteti."
/Mihail Solohov/
Remény... Mit is jelent e szó... Nem igazán lehet megfogalmazni... Ezt érezni kell...
Érezni, ha úgy érezzük az egész világ összeesküdött ellenünk, ha valamelyik szerettünk megváltozik, esetleg elhagy, nem akar látni többé... De még érzem, van remény... Érzem, hogy nem volt hiábavaló, hogy nem lehet még vége.. Nem... Ez nem csak egy kis futó kapcsolat.. Sokkal több annál.. Mégis a szívem kettéhasad, ha meglátlak, mert úgy érzem néha, mintha nem is lettünk volna együtt, mintha csak álmodtam volna..
De aztán rám nézel, és eloszlanak a kételyeim.
Miért? Miért van ez? Miért kell szeretni? Mért nem tudlak gyűlölni, s elfeledni?
Annyi kérdés... Válasz? Az egy sem. Soha..
Annyira rossz volt ma.. Nem láttalak.. Valahol, mintha a te hangod hallottam volna.. Másokban is csak téged kereslek, téged látlak mindenütt.
El akartalak feledni.. Rájöttem, nem megy.. Érzem.. Még van remény...
"Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelenti, hogy él még a lelked."
/Paulo Coelho/
2010. március 28., vasárnap
Kik bántanak...
Kik bántanak, nem ismernek téged,
Nem tudják, milyen az igazi lényed.
Én szeretlek, s tudom jó ember vagy,
Mert csak jó lehet, ki a szívemben van.
Szép a lelked, csak rosszul bánnak vele,
Nem tesznek elég szeretetet bele.
Jó a szíved is, hisz úgy tud szeretni,
Csak az utat kell hozzá megkeresni.
Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb lánya.
Lám, Én kerestem, és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rádleltem, el már nem menekülsz,
Nem kell senki más, csak Te egyedül,
Nevedet kiáltanám, hogy mindenki hallja,
Tudja meg a világ, kinek ölel karja.
Mert te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!
2010. március 21., vasárnap
Szeretet vs. gyűlölet
Rájöttem, utálni, gyűlölni valakit, sokkal könnyebb mint szeretni. Lehet, hogy a szeretet nemes érzés, de nagyon nehéz is. Hisz, akit szeretünk, az sokkal több fájdalmat tud nekünk okozni, mint az, akit gyűlölünk. Hitvallásom szerint a szerelmet és a gyűlöletet alig különbözteti meg valami, hisz mindkettő nagyon fanatikus érzés. A szerelem nem más, mint az, hogy valakit felruházunk ama hatalommal, hogy iszonyatos fájdalmat okozzon nekünk, miközben reméljük, hogy nem teszi meg. Bolond érzés, annyi szent.
De mi van ha senkit se szeretünk? Sebezhetetlenek leszünk az által? Talán. De szeretetéhesek is. Ami szeretetet generál. Így pedig mehet az egész a süllyesztőbe. Furcsa, nemde?
Szétszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy ha menteni akarom magam, abba kell hagynom szeretni. Muszáj lesz. Nincs más megoldás. Vagy tán mégis? Nem tudom már, mi jó, és mi nem.
Szeretet..Gyűlölet...
Az egyik fogalom nélkül sem létezik a másik... ahhoz, hogy tudjuk, hogy valakit mennyire szeretünk gyűlölni is kell... Hogy miért? Mert igazi fájdalmat csak az tud okozni akit szeretünk és vannak fájdalmak amiket tűrünk elviselünk mert erősnek gondoljuk a szeretetünket. Mennyire lehet erős egy szeretet? Egy ember mennyit tud magából adni vagy éppen feladni... aki ad az a szeretetért teszi. Viszont feladni már egész más kérdés, megtesszük talán szívből talán kényszerből és gyűlöletet érzünk. Idővel múlik és megbocsátunk mert belátjuk, hogy a másik esetleg nem akart rosszat. gyűlöljük azokat néha akiket szeretünk és azokat a legjobban mert ők okozzák a legnagyobb fájdalmat lehet családtag, férj, feleség, barátnő, barát vagy talán egy igaz barát... Mitől tud olyan édes lenni a gyűlölet mint a szeretet? A gyűlölet egy fajta bosszú amit egy darabig érzünk aztán múlik az idő... belátjuk hogy a gyűlölet pusztitó és nem vezet sehova és végül marad a szeretet. Mert idővel mindenki belátja, hogy nem akart a másik rosszat... csak félre értettük.
Mindegy, ez a depressziózás sehova sem vezet. Unalmas nap a mai. Szürke. Egyhangú. Süt a nap ugyan, de annak ellenére, hogy tavasz van, kimozdulni sincs nagyon kedvem. Se erőm. Mindegy is.
Menekülnöm kellene. Menekülni a felelősség elől, amely az én vállamat nyomja. De nem tudom mennyire volna ez bölcs dolog. Annyival egyszerűbb lenne megint 5-6 évesnek lenni. A kisgyerekek és az értelmi fogyatékosokra vagyok a legjobban féltékeny, mert Ők szinte fel sem fogják, mi zajlik körülöttük. És tudnak igazán boldogok lenni, már olyan apró örömöktől is, mint egy szép pillangó, vagy egy csoki. Mi miért nem?
De mi van ha senkit se szeretünk? Sebezhetetlenek leszünk az által? Talán. De szeretetéhesek is. Ami szeretetet generál. Így pedig mehet az egész a süllyesztőbe. Furcsa, nemde?
Szétszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy ha menteni akarom magam, abba kell hagynom szeretni. Muszáj lesz. Nincs más megoldás. Vagy tán mégis? Nem tudom már, mi jó, és mi nem.
Szeretet..Gyűlölet...
Az egyik fogalom nélkül sem létezik a másik... ahhoz, hogy tudjuk, hogy valakit mennyire szeretünk gyűlölni is kell... Hogy miért? Mert igazi fájdalmat csak az tud okozni akit szeretünk és vannak fájdalmak amiket tűrünk elviselünk mert erősnek gondoljuk a szeretetünket. Mennyire lehet erős egy szeretet? Egy ember mennyit tud magából adni vagy éppen feladni... aki ad az a szeretetért teszi. Viszont feladni már egész más kérdés, megtesszük talán szívből talán kényszerből és gyűlöletet érzünk. Idővel múlik és megbocsátunk mert belátjuk, hogy a másik esetleg nem akart rosszat. gyűlöljük azokat néha akiket szeretünk és azokat a legjobban mert ők okozzák a legnagyobb fájdalmat lehet családtag, férj, feleség, barátnő, barát vagy talán egy igaz barát... Mitől tud olyan édes lenni a gyűlölet mint a szeretet? A gyűlölet egy fajta bosszú amit egy darabig érzünk aztán múlik az idő... belátjuk hogy a gyűlölet pusztitó és nem vezet sehova és végül marad a szeretet. Mert idővel mindenki belátja, hogy nem akart a másik rosszat... csak félre értettük.
Mindegy, ez a depressziózás sehova sem vezet. Unalmas nap a mai. Szürke. Egyhangú. Süt a nap ugyan, de annak ellenére, hogy tavasz van, kimozdulni sincs nagyon kedvem. Se erőm. Mindegy is.
Menekülnöm kellene. Menekülni a felelősség elől, amely az én vállamat nyomja. De nem tudom mennyire volna ez bölcs dolog. Annyival egyszerűbb lenne megint 5-6 évesnek lenni. A kisgyerekek és az értelmi fogyatékosokra vagyok a legjobban féltékeny, mert Ők szinte fel sem fogják, mi zajlik körülöttük. És tudnak igazán boldogok lenni, már olyan apró örömöktől is, mint egy szép pillangó, vagy egy csoki. Mi miért nem?
Petra.
2010. március 18., csütörtök
Boldog névnapot!!Szeretlek nagyon(ŁŁ)
2010. március 17., szerda
Hazugságok
"Van egy alapigazság, ami ránk vonatkozik: mindenki hazudik.
Ez ugyebár a híres Dr.House című sorozatból származó mondat.
Mindenki hazudik.Nincs kivétel. Ha ebbe jobban belegondolunk, ez tökéletesen igaz is.
Hazudunk ellenségeinknek, hazudunk szeretteinknek, sőt, gyakran saját magunknak is. Hisz hazugságok nélkül nem tudnánk élni, mindenki átgázolna rajtunk.
Mi történik akkor viszont, ha egy ember, puszta rosszindulatból, irigységből, vagy féltékenységből kezd el hazugságokkal mocskolódni?
Nem értem pontosan az ideológiát, hisz rendszerint, a hazugságok nagyon nagy része könnyen kiderül. A legtöbb ember egyszerűen csapnivaló hazudozó.
Igazság...Hazugság...
Az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy mit jelent a két szó.
Általában azt gondolják, hogy e két dolog ellentéte egymásnak. De véleményem szerint ez nem így van.
Az igazság ellentéte a valótlanság, azaz nem igaz, és nem pedig a hazugság. Így gondolkozva a hazugság ellentettje nem az őszinteség.
Ezek szerint akkor hazudsz, amikor szándékosan mást mondasz, mint amit igaznak hiszel.
Például a rendőrség körözi az egyik barátodat, akinek van egy kisebb és egy nagyobb lakása. Nálad is érdeklődnek iránta, és megkérdezik, melyikben lakik mostanában. Te azt hiszed, hogy a kisebbikben, és ezért a nagyot választod.(így akarod védeni a barátodat)
Ebben az esetben hazudtál, még akkor is, ha a barátod tényleg a nagyobbik házában lakik.
A hazugság tehát nem más, mint szándékos valótlanság.
Ez ugyebár a híres Dr.House című sorozatból származó mondat.
Mindenki hazudik.Nincs kivétel. Ha ebbe jobban belegondolunk, ez tökéletesen igaz is.
Hazudunk ellenségeinknek, hazudunk szeretteinknek, sőt, gyakran saját magunknak is. Hisz hazugságok nélkül nem tudnánk élni, mindenki átgázolna rajtunk.
Mi történik akkor viszont, ha egy ember, puszta rosszindulatból, irigységből, vagy féltékenységből kezd el hazugságokkal mocskolódni?
Nem értem pontosan az ideológiát, hisz rendszerint, a hazugságok nagyon nagy része könnyen kiderül. A legtöbb ember egyszerűen csapnivaló hazudozó.
Igazság...Hazugság...
Az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy mit jelent a két szó.
Általában azt gondolják, hogy e két dolog ellentéte egymásnak. De véleményem szerint ez nem így van.
Az igazság ellentéte a valótlanság, azaz nem igaz, és nem pedig a hazugság. Így gondolkozva a hazugság ellentettje nem az őszinteség.
Ezek szerint akkor hazudsz, amikor szándékosan mást mondasz, mint amit igaznak hiszel.
Például a rendőrség körözi az egyik barátodat, akinek van egy kisebb és egy nagyobb lakása. Nálad is érdeklődnek iránta, és megkérdezik, melyikben lakik mostanában. Te azt hiszed, hogy a kisebbikben, és ezért a nagyot választod.(így akarod védeni a barátodat)
Ebben az esetben hazudtál, még akkor is, ha a barátod tényleg a nagyobbik házában lakik.
A hazugság tehát nem más, mint szándékos valótlanság.
2010. március 15., hétfő
Értelmenincs(:
Tudom, hogy mostanába nem írok olyan hűűdesokat, csak olyan sokminden történik hogyaz...(:
Pénteken olyanjót nevettem :)
Tudtommal a március 15-i előadáson nem lehet röhögni... Nincs rajta mit... Na nekünk mégiscsak sikerült...De nemcsak mi..Még a felnőttek is jót mosolyogtak...
Min is nevettünk?
Balázs mondta a Nemzeti dalt. Elfelejtette, mi a következő versszak, és rosszul súgtak neki. És hangosan megszólal: De neem!!
És ezen kitört mindenkiből a nevetés:):)
Most így nem vicces, de akkor nagyon jót nevettünk rajta.
Hétvége csak fekvés volt, meg gépezés, ugyanis sikerült megfáznom elég jól.Lázam szerencsére nincs.
A mostani kedvem pedig olyan hogy sírnék és nevetnék egyszerre. Hogy miért? Fogalmam nincs. Ilyen kedvem van.
Tudom, ezmostolyan ettem-ittam-sz*rtam kategóriás bejegyzésre sikeredett, de néha ilyen is kell. Nem lehet mindig csak történeteket, vagy filozófiai okfejtéseket írni.
Ma minden olyan....fura... Talán aludnom kellene, az jót tesz.
Jó éjt mindenkinek, remélem holnapra már nem leszek ilyen.
Pénteken olyanjót nevettem :)
Tudtommal a március 15-i előadáson nem lehet röhögni... Nincs rajta mit... Na nekünk mégiscsak sikerült...De nemcsak mi..Még a felnőttek is jót mosolyogtak...
Min is nevettünk?
Balázs mondta a Nemzeti dalt. Elfelejtette, mi a következő versszak, és rosszul súgtak neki. És hangosan megszólal: De neem!!
És ezen kitört mindenkiből a nevetés:):)
Most így nem vicces, de akkor nagyon jót nevettünk rajta.
Hétvége csak fekvés volt, meg gépezés, ugyanis sikerült megfáznom elég jól.Lázam szerencsére nincs.
A mostani kedvem pedig olyan hogy sírnék és nevetnék egyszerre. Hogy miért? Fogalmam nincs. Ilyen kedvem van.
Tudom, ezmostolyan ettem-ittam-sz*rtam kategóriás bejegyzésre sikeredett, de néha ilyen is kell. Nem lehet mindig csak történeteket, vagy filozófiai okfejtéseket írni.
Ma minden olyan....fura... Talán aludnom kellene, az jót tesz.
Jó éjt mindenkinek, remélem holnapra már nem leszek ilyen.
2010. március 12., péntek
A negatív hírek, és a gonoszság élvezete, avagy mi a gond a magyar átlagmentalitással?
A régi rendszerről mondták, hogy nem volt szólásszabadság. Állítólag ma már van. Állítólag! Ezt mindenestre érdemes kiemelni. Jó példa ez arra, hogy az, ha valaki negatív dolgot ír valakiről, annak sokkal jobban örülnek az olvasók, mint a pozitív kritikának. (Az irigy emberek a pozitív kritikára mindig azt mondják: „seggnyalás”) A negatív eseményeknek természetesen rengeteg hátránya adódik, melybe bele sem gondolnak a rosszindulatú vagy sok esetben irigy nyelvek. A negatív dolgok fő hatásai a következők: Depresszió, félelem, csalódottság, levertség, szomorúság. Gondoljatok bele, ha jó hírt kaptok, akkor az arcotok elkerekedik, a szátok mosolyra áll, és a testeket valamiféle ismeretlen, ám de különleges forróság önti el. Felszabadultan tudtok beszélgetni, örömmel osszátok meg ezt az eseményt partnereitekkel, mind szerelmi és baráti téren is. Ha viszont negatív dolog ér benneteket, magatokba fordultok, nem beszéltek senkivel, eluralkodik rajtatok a depresszió, mivel az agyatok folyton az aktuális ám jelen esetben negatív dolog körül forog így a hangulatotok is az elképzelt nullás tengely alatt helyezkedik el. Ez valljuk be rossz érzés.
Vannak emberek, akik viszont mással nem is nagyon foglakoznak, mint a negatív dolgokkal. Ha valakit megalázhatnak, akkor boldogok (legalábbis ők úgy vélik, pedig mint fent említettem, valójában boldogtalanságot okoz számukra is, hiszen az életben mindenért fizetni kell. A Negatív cselekedetekért negatív, míg a pozitív cselekedetekért pozitív fizető eszközzel.)Erre egy tökéletes példa:
„Elnyomottnak, értéktelennek érzik magukat, s ezt kompenzálva másokat kínoznak”
(Idézet: Freud, gondolatai közül).
Érdemes körülnézni a nálunk fejlettebb országokban. Valaki, mikor a tengeren túlon járt, és mivel könnyen felismerték róla, hogy turista, többen odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „hogy van? Jól érzi magát országunkban?”
Más pedig nem tudja elviselni azt a sok rosszindulatot, irigységet, mely belőlük árad. Mindez a gondolkodás, mely kis hazánkat jellemzi senki más számlájára nem írható, mint a saját magunkéra. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mikor nő fel a Magyar polgárok gondolkodása arra a szintre, hogy a jó dolgokat részesítse előnyben ne pedig a rosszakat, valahogy úgy érzem, ettől még fényévekre vagyunk, de ha nem emeljük fel a szavunkat ez ellen lehetséges, hogy sosem következik be.
Hatalmas szerepet kap a média is a rémhírkeltésben, hiszen manapság már nem az a hír, ha valami jó dolog történt, azt el sem mondják, hanem csak az, ha negatív érzésekkel bombázhatnak minket. A Híradó összetétele tökéletesen sablonos, az alábbi felépítés szerint: Mi is kell egy jó Magyar hírműsorba: véres események, halál, sikkasztás, és nem utolsó sorban lelki terror, melyet egyszerűbb szóval szólva fenyegetésnek neveznék (Itt gondolok az olyan dolgokra, amikor elsorolják naponta a hírolvasók, hogy a kis embereket mennyire bünteti meg az állam, ha ezt meg azt nem küldi, be vagy nem tölti ki! Logikus, hogy ezek a több százezres büntetések meg sem kottyannak a nagy halaknak, de viszont egy egyszerű embert akár tönkre is tehetnek. Magyarországon azonban semmi csodálni való nincs abban, hogy az átlagember a hatalom számára nem is ember).
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon most az a trendi, ha valakit pocskondiáznak, viszont én magam sosem fogok ebbe a sorba beállni, hanem mindig is a göröngyösebb utat választom, mely egy idő után talán simábbá válik, viszont ezáltal, hogy a jó úton haladok, legalább boldog ember vagyok. Ajánlom, gondolkodjatok el ezen ti is, és ne csak prédikáljatok arról, hogy mennyire jók vagytok, hanem tegyetek is érte valamit.
Vannak emberek, akik viszont mással nem is nagyon foglakoznak, mint a negatív dolgokkal. Ha valakit megalázhatnak, akkor boldogok (legalábbis ők úgy vélik, pedig mint fent említettem, valójában boldogtalanságot okoz számukra is, hiszen az életben mindenért fizetni kell. A Negatív cselekedetekért negatív, míg a pozitív cselekedetekért pozitív fizető eszközzel.)Erre egy tökéletes példa:
„Elnyomottnak, értéktelennek érzik magukat, s ezt kompenzálva másokat kínoznak”
(Idézet: Freud, gondolatai közül).
Érdemes körülnézni a nálunk fejlettebb országokban. Valaki, mikor a tengeren túlon járt, és mivel könnyen felismerték róla, hogy turista, többen odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „hogy van? Jól érzi magát országunkban?”
Más pedig nem tudja elviselni azt a sok rosszindulatot, irigységet, mely belőlük árad. Mindez a gondolkodás, mely kis hazánkat jellemzi senki más számlájára nem írható, mint a saját magunkéra. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mikor nő fel a Magyar polgárok gondolkodása arra a szintre, hogy a jó dolgokat részesítse előnyben ne pedig a rosszakat, valahogy úgy érzem, ettől még fényévekre vagyunk, de ha nem emeljük fel a szavunkat ez ellen lehetséges, hogy sosem következik be.
Hatalmas szerepet kap a média is a rémhírkeltésben, hiszen manapság már nem az a hír, ha valami jó dolog történt, azt el sem mondják, hanem csak az, ha negatív érzésekkel bombázhatnak minket. A Híradó összetétele tökéletesen sablonos, az alábbi felépítés szerint: Mi is kell egy jó Magyar hírműsorba: véres események, halál, sikkasztás, és nem utolsó sorban lelki terror, melyet egyszerűbb szóval szólva fenyegetésnek neveznék (Itt gondolok az olyan dolgokra, amikor elsorolják naponta a hírolvasók, hogy a kis embereket mennyire bünteti meg az állam, ha ezt meg azt nem küldi, be vagy nem tölti ki! Logikus, hogy ezek a több százezres büntetések meg sem kottyannak a nagy halaknak, de viszont egy egyszerű embert akár tönkre is tehetnek. Magyarországon azonban semmi csodálni való nincs abban, hogy az átlagember a hatalom számára nem is ember).
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon most az a trendi, ha valakit pocskondiáznak, viszont én magam sosem fogok ebbe a sorba beállni, hanem mindig is a göröngyösebb utat választom, mely egy idő után talán simábbá válik, viszont ezáltal, hogy a jó úton haladok, legalább boldog ember vagyok. Ajánlom, gondolkodjatok el ezen ti is, és ne csak prédikáljatok arról, hogy mennyire jók vagytok, hanem tegyetek is érte valamit.
2010. március 10., szerda
Öngyilkos bolondok, és vega idióták - Néhány tévhit az emo-val kapcsolatban...
Az emberek, meglátásom szerint rendkívül hajlamosak arra, hogy azt, amit nem ismernek rendesen, különböző, légbőlkapott tévhitekkel elferdítsék. Erre példaként az emo-t szeretném kiemelni, részben, mert én is idetartozom, és mert erről rengeteg, rendkívül ostoba dolgok keringenek.Csokorba szedtem párat és válaszolnék rájuk.
Az emok folyton csak sírnak, és vagdossák magukat.
Nem tudom, ez az előítélet honnan ered. Egy átlagember is szokott sírni, még ha nem is mutatja ki. Mi kimutatjuk, ezért lehet minket sírni látni. De nem csak sírásból áll az életünk, hisz láttam én már emo-sokat teli szájból nevetni, vagy épp a vidámparkban a hullámvasúton sikítani. A vagdosáshoz meg csak annyit, hogy persze, vannak ilyenek is, de általában nem kellene, hisz a túlnyomó többségünk csak kenyérszeleteléshez ragad kést.
Az emo fiúk melegek, vagy biszexuálisak.
Nem, ez sem igaz. Persze magasabb náluk a melegek aránya hisz valljuk be, az emoboyok veszettül szexik, de van sok heteroszexuális is.
Minden emonak hosszú fekete haja van, és a szemébe lóg.
Ebben van igazság, de annak ellenére nem mondanám, hogy ez a kötelező megjelenési forma, hisz nekem is barna a hajam. Igaz a szemembe lóg, és hosszú is, na de akkor sem fekete. A szín voltaképp mindegy, de ha nem is hosszú, akkor sem tragédia. Vannak olyan emok is, akik egyáltalán nem néznek ki így, és mégis emok. Az egész az életfilozófia, és beállítottság kérdése, nem a kinézeté.
Az emok vegetáriánusok.
Itt ismét csak magamat hozhatom fel példaként. Emo vagyok, mégis odavagyok a rántott húsért. Nem kötelező senkinek sem vegetáriánusnak lenni, azt eszik mindenki, amit akar.
"Az érzelmek túl vannak értékelve."
Ezt sokan csapják az emok fejéhez. Igen, lehet túlértékeljük az érzelmeket, de mi a jobb? Ha egy kicsit érzelgősebbek vagyunk az átlagnál, vagy ha érzelemmentes pszichopataként mindenkin átgázolunk, mind fizikailag, mind lelkileg? Szerintem inkább legyen valaki érzelgős, mint érzelemmentes.
Az emok gyakran próbálják megölni magukat.
Igen, ezzel is sokat lehet manapság találkozni. Ezt nem mondanám feltétlen igaznak, hisz ha mondjuk egy rappert elég lelki trauma ér, akkor lehetséges, hogy Ő is elkezd az öngyilkosság gondolatával játszadozni. Lehet, hogy itt magasabbnak tűnik a halálozási ráta, de csak amiatt, mert más stílusoknál nem annyira felkapott hiedelem az öngyilkosság. Pedig szerintem az arányok ugyanúgy festenek, csak mindenki az emora asszociál, ha öngyilkosságról van szó.
Az emok azért hordanak karkötőket, hogy eltakarják a vágásnyomokat.
Szerintem ez nagy baromság. Az emok azért hordanak karkötőt, mert jól néz ki. Komolyan, ki találta ki, hogy az emo egyenlő az öngyilkossággal?? Ez ugyanolyan idióta tévhit, minthogy minden néger csak sült csirkét eszik, és bicikliket lop.
Az emok mindent utálnak.
Nem, ez is komplett hülyeség. Nem utálunk mi semmit, egyszerűen van olyan, hogy bizonyos dolgokat érdektelennek találunk, de ki nem? Példának okáért én odavagyok a kiskutyákért. Ez teljesen kizárja, hogy mindent utáljak...
Csak az az igazi emo, aki emo zenét hallgat.
Az emo nagy mértékben a toleranciáról szól. Ha nem tolerálnánk, hogy mondjuk valaki Lady Gagát is szereti az Anti Fitness Club mellett, akkor azt toleránsnak lehet vajon nevezni? Nem. Az, hogy ki most milyen zenét preferál, az mindegy, hisz mindenki önálló egyéniség, mindenkinek megvannak a maga kedvencei.
Remélem ezzel eloszlattam pár tévhitet. Ha valamit kihagytam volna, bocsánat, én csak azokat írom, amiket nekem mondtak, illetve amikről már hallottam.
Az emok folyton csak sírnak, és vagdossák magukat.
Nem tudom, ez az előítélet honnan ered. Egy átlagember is szokott sírni, még ha nem is mutatja ki. Mi kimutatjuk, ezért lehet minket sírni látni. De nem csak sírásból áll az életünk, hisz láttam én már emo-sokat teli szájból nevetni, vagy épp a vidámparkban a hullámvasúton sikítani. A vagdosáshoz meg csak annyit, hogy persze, vannak ilyenek is, de általában nem kellene, hisz a túlnyomó többségünk csak kenyérszeleteléshez ragad kést.
Az emo fiúk melegek, vagy biszexuálisak.
Nem, ez sem igaz. Persze magasabb náluk a melegek aránya hisz valljuk be, az emoboyok veszettül szexik, de van sok heteroszexuális is.
Minden emonak hosszú fekete haja van, és a szemébe lóg.
Ebben van igazság, de annak ellenére nem mondanám, hogy ez a kötelező megjelenési forma, hisz nekem is barna a hajam. Igaz a szemembe lóg, és hosszú is, na de akkor sem fekete. A szín voltaképp mindegy, de ha nem is hosszú, akkor sem tragédia. Vannak olyan emok is, akik egyáltalán nem néznek ki így, és mégis emok. Az egész az életfilozófia, és beállítottság kérdése, nem a kinézeté.
Az emok vegetáriánusok.
Itt ismét csak magamat hozhatom fel példaként. Emo vagyok, mégis odavagyok a rántott húsért. Nem kötelező senkinek sem vegetáriánusnak lenni, azt eszik mindenki, amit akar.
"Az érzelmek túl vannak értékelve."
Ezt sokan csapják az emok fejéhez. Igen, lehet túlértékeljük az érzelmeket, de mi a jobb? Ha egy kicsit érzelgősebbek vagyunk az átlagnál, vagy ha érzelemmentes pszichopataként mindenkin átgázolunk, mind fizikailag, mind lelkileg? Szerintem inkább legyen valaki érzelgős, mint érzelemmentes.
Az emok gyakran próbálják megölni magukat.
Igen, ezzel is sokat lehet manapság találkozni. Ezt nem mondanám feltétlen igaznak, hisz ha mondjuk egy rappert elég lelki trauma ér, akkor lehetséges, hogy Ő is elkezd az öngyilkosság gondolatával játszadozni. Lehet, hogy itt magasabbnak tűnik a halálozási ráta, de csak amiatt, mert más stílusoknál nem annyira felkapott hiedelem az öngyilkosság. Pedig szerintem az arányok ugyanúgy festenek, csak mindenki az emora asszociál, ha öngyilkosságról van szó.
Az emok azért hordanak karkötőket, hogy eltakarják a vágásnyomokat.
Szerintem ez nagy baromság. Az emok azért hordanak karkötőt, mert jól néz ki. Komolyan, ki találta ki, hogy az emo egyenlő az öngyilkossággal?? Ez ugyanolyan idióta tévhit, minthogy minden néger csak sült csirkét eszik, és bicikliket lop.
Az emok mindent utálnak.
Nem, ez is komplett hülyeség. Nem utálunk mi semmit, egyszerűen van olyan, hogy bizonyos dolgokat érdektelennek találunk, de ki nem? Példának okáért én odavagyok a kiskutyákért. Ez teljesen kizárja, hogy mindent utáljak...
Csak az az igazi emo, aki emo zenét hallgat.
Az emo nagy mértékben a toleranciáról szól. Ha nem tolerálnánk, hogy mondjuk valaki Lady Gagát is szereti az Anti Fitness Club mellett, akkor azt toleránsnak lehet vajon nevezni? Nem. Az, hogy ki most milyen zenét preferál, az mindegy, hisz mindenki önálló egyéniség, mindenkinek megvannak a maga kedvencei.
Remélem ezzel eloszlattam pár tévhitet. Ha valamit kihagytam volna, bocsánat, én csak azokat írom, amiket nekem mondtak, illetve amikről már hallottam.
2010. március 9., kedd
Csak Neked.
Olyan jó, hogy vagy nekem : ) Amióta kibékültünk, sokkal jobban érzem magam, nem érzem úgy, hogy összedőlt a világ.
Nem akarok többet veled veszekedni, mert abba már biztos hogy beleőrülnék.
Szeretlek(L)
2010. március 7., vasárnap
Álom
Ma egy elég érdekes álmom volt...
Pont Vele. Mért nem tudom elfelejteni? Nem értem.. Talán nem is akarom...
Na szóval az álmom:
Megtudom, hogy kórházban van. Életveszélyes állapotban. Sírok, már megölni is kész vagyok magam, ha Ő meghal, nincs értelme az életemnek.. Be akarok hozzá menni látogatóba.. Nem engednek, majd végül mikor nem figyelnek belopódzok. Ő kómában van, nem tud magáról. A földre rogyok, és sírok, mert nem akarom elveszíteni. 1 órán keresztül ez megy, nem bírom összeszedni magam. Ránézek.. Nem tudom elhinni, hogy életveszélyben van, hogy talán meghal.
Fél órán át keresztül nézem, fogom a kezét, és sírok.
Bejön az orvos. Észreveszi hogy ott vagyok, és kizavar.
Kimegyek a parkba, nem érdekel senki, és semmi, csak sírok és sírok.
És meglátom Őt. Utánam jött. Azt mondta, én adtam neki erőt, hogy fel tudjon kelni. Elszökött a kórházból. Nem tudtam, sírjak e vagy nevessek. A nyakába borultam, és megcsókoltam, nem akartam soha többet elengedni.
Felébredtem.. Hirtelen nem tudtam hol vagyok.. Csak 5 perc múlva tudatosult bennem, hogy Baján vagyok, és az egész csak egy álom volt. Legszívesebben ott sírtam volna el magam. De nem csak az álom miatt..
Hanem mert akármennyire is szeretném, hogy újra együtt legyünk, már nem lehet. Ő döntött így. Akármennyire is nehéz, el kell fogadnom.
Pont Vele. Mért nem tudom elfelejteni? Nem értem.. Talán nem is akarom...
Na szóval az álmom:
Megtudom, hogy kórházban van. Életveszélyes állapotban. Sírok, már megölni is kész vagyok magam, ha Ő meghal, nincs értelme az életemnek.. Be akarok hozzá menni látogatóba.. Nem engednek, majd végül mikor nem figyelnek belopódzok. Ő kómában van, nem tud magáról. A földre rogyok, és sírok, mert nem akarom elveszíteni. 1 órán keresztül ez megy, nem bírom összeszedni magam. Ránézek.. Nem tudom elhinni, hogy életveszélyben van, hogy talán meghal.
Fél órán át keresztül nézem, fogom a kezét, és sírok.
Bejön az orvos. Észreveszi hogy ott vagyok, és kizavar.
Kimegyek a parkba, nem érdekel senki, és semmi, csak sírok és sírok.
És meglátom Őt. Utánam jött. Azt mondta, én adtam neki erőt, hogy fel tudjon kelni. Elszökött a kórházból. Nem tudtam, sírjak e vagy nevessek. A nyakába borultam, és megcsókoltam, nem akartam soha többet elengedni.
Felébredtem.. Hirtelen nem tudtam hol vagyok.. Csak 5 perc múlva tudatosult bennem, hogy Baján vagyok, és az egész csak egy álom volt. Legszívesebben ott sírtam volna el magam. De nem csak az álom miatt..
Hanem mert akármennyire is szeretném, hogy újra együtt legyünk, már nem lehet. Ő döntött így. Akármennyire is nehéz, el kell fogadnom.
2010. március 4., csütörtök
Párhuzam a sors és a dominó között
Tegnap sokat gondolkodtam, hogy a sors mihez hasonló.. És végül a dominók jutottak eszembe. Hisz gondoljunk csak bele:Megmozdítjuk az ujjunkat, melynek következtében feldől egy apró, jelentéktelen dominófigura. És hirtelen az összes dominó is ugyanarra a sorsra jut. A folyamatot nem lehet feltartóztatni..Csak dőlnek, és dőlnek, míg az összes fel nem dőlt.
Szerintem a sors hasonlóképp működik.Egy döntés, melyet meghozunk, képes arra, hogy éveken át kihasson az életünkben. Eleinte se a kimenetelét, se a következményeit nem látjuk, majd csak akkor, ha már a folyamat tart.És akkor ki tudja vajon, mi lesz a vége....
Szerintem a sors hasonlóképp működik.Egy döntés, melyet meghozunk, képes arra, hogy éveken át kihasson az életünkben. Eleinte se a kimenetelét, se a következményeit nem látjuk, majd csak akkor, ha már a folyamat tart.És akkor ki tudja vajon, mi lesz a vége....
2010. március 3., szerda
Elválás..
Sajnálom, hogy elmész... 7 év... Soknak hangzik... Mégis milyen gyorsan elrepült a fejünk fölött...
Tegnap estéről nem szeretnék beszélni... Nagyon rosszul éreztem magam, nem arra gondolok, hogy hányingerem volt vagy ilyesmi... nem... a lelkem fájt... de az néha jobban tud fájni, mint a fizikai fájdalmak... most nekem ilyen volt...Nem.. nem sajnáltatni akarom magam... Megvagyok én akárki sajnálata nélkül...
De Hajnira most szükségem volt... Nélküle nem bírnám ki, hogy elment... És mikor úgy éreztem, hogy sikerült feldolgoznom, Szandy jött oda hozzám...Kérdezte mi van a Tinával. Mondtam neki, elmegy... Nem akarta elhinni, már a sírás szélén állt... És ekkor összedőlt az a kicsi is, amit sikerült felépítenem...Megpróbáltam nem sírni.. Nehezen, de sikerült... Elmentünk a parkba... Sikerült összeszednem magam... És megláttam Őt. Biciklizett Szandy-ékkal angolra.. Éreztem, hogy újra összetörtem... Nem bírom ki nélküled! Most is azt a zenét hallgatom, amit tegnap küldtél át, mert együtt hallgattuk délelőtt mp3-on. Érzem, ahogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon, de nem érdekel, csak rád tudok gondolni.. Szombatot szeretnék, hátha kijössz velem a parkba. És még csak szerda van... Csak egy nap telt el, mégis mintha örökkévalóság telt volna el mióta nem láttam a szemed, nem foghattam a kezed, és nem öleltelek át.. Hiányzik az az ökörködés, ami csak veled volt jó.. mással nem... Eddig aki jó barát volt, azt is eltaszítom magamtól, és nem értem, miért néznek rám olyan furcsán. Talán mert nem érzik azt a fájdalmat, amit most én élek át...Nem bírok többet írni, nem akarom, hogy a szívem még jobban kettéhasadjon.
Nektek pedig szép szerdai napot még:
Tegnap estéről nem szeretnék beszélni... Nagyon rosszul éreztem magam, nem arra gondolok, hogy hányingerem volt vagy ilyesmi... nem... a lelkem fájt... de az néha jobban tud fájni, mint a fizikai fájdalmak... most nekem ilyen volt...Nem.. nem sajnáltatni akarom magam... Megvagyok én akárki sajnálata nélkül...
De Hajnira most szükségem volt... Nélküle nem bírnám ki, hogy elment... És mikor úgy éreztem, hogy sikerült feldolgoznom, Szandy jött oda hozzám...Kérdezte mi van a Tinával. Mondtam neki, elmegy... Nem akarta elhinni, már a sírás szélén állt... És ekkor összedőlt az a kicsi is, amit sikerült felépítenem...Megpróbáltam nem sírni.. Nehezen, de sikerült... Elmentünk a parkba... Sikerült összeszednem magam... És megláttam Őt. Biciklizett Szandy-ékkal angolra.. Éreztem, hogy újra összetörtem... Nem bírom ki nélküled! Most is azt a zenét hallgatom, amit tegnap küldtél át, mert együtt hallgattuk délelőtt mp3-on. Érzem, ahogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon, de nem érdekel, csak rád tudok gondolni.. Szombatot szeretnék, hátha kijössz velem a parkba. És még csak szerda van... Csak egy nap telt el, mégis mintha örökkévalóság telt volna el mióta nem láttam a szemed, nem foghattam a kezed, és nem öleltelek át.. Hiányzik az az ökörködés, ami csak veled volt jó.. mással nem... Eddig aki jó barát volt, azt is eltaszítom magamtól, és nem értem, miért néznek rám olyan furcsán. Talán mert nem érzik azt a fájdalmat, amit most én élek át...Nem bírok többet írni, nem akarom, hogy a szívem még jobban kettéhasadjon.
Nektek pedig szép szerdai napot még:
Petra.
2010. március 2., kedd
Utak
Sok mindent kell átgondolnom. Nagyra törő tervekkel, álmokkal voltam tele, anno, de ezek az álmok, szép lassan összetörtek, és eltűntek a süllyesztőben. Már szinte csak napról napra élek, nem törődök a jövővel, csak élek bele a nagyvilágba. Nem érdekel már sok minden. Lassan az utolsó dolgoktól is megfosztanak, miket szeretek, és ezáltal végleg megpecsételődik a sorsom...
Elvágtam a köldökzsinórt, mi visszatart. Bármennyire is szeretnék vissza, nem tehetem...
Úgy érzem magam, mint egy szobor. Csak állok, magányosan, hol szél tép, hol a nap éget, és én csak meredek magam elé. Büszkén állva, magányosan. Volt egy fiú, ki meglátogatott. Nap mint nap. De már Ő is kezd kimaradozni..
Nem akarom senkire ráerőltetni az őrült gondolataimat... Egyszerűen csak jólesik kiírni magamból. Nem akarom senkire ráhozni a frászt, nem ölöm meg magam, vagy valami... Bár itt lennél még... Mennyivel egyszerűbb lenne, ha még mindig felhívhatnálak, ha tanácsra szorulok.. De vége van... Te letértél az útról, mit közösen jártunk.. Remélem boldogságot találtál...
2010. február 28., vasárnap
Kilátástalanság
Ismeritek azt az érzést, amikor nem tudtok mit kezdeni magatokkal? Amikor igyekeztek a jövőtöket nézni, de nem láttok semmit, mert nincs semmi cél, ami lebegne előttetek? Amikor nincs szinte semmi, amiért konkrétan éltek? Nos ez jelenleg velem így van. Nincs célom, és jelenleg úgy érzem, mintha a lelkemben a hőmérséklet 0 fok körül lenne.
Néha meg kell lakolnunk az elhamarkodott döntéseink miatt..Ha a józan eszünk mást mond, mint a szívünk, akkor vajon melyikre hallgassunk?Ha a szívre hallgatunk, akkor előre tudjuk a lehetséges következményeket, és dacolnunk kell a veszélyeikkel. Ha pedig a józan eszünkre hallgatunk, akkor a szívünk pokolian fog fájni, napokig, hetekig, hónapokig... Sőt, akár évekig is... Sosem tudni mi a jó döntés, hogy mikor cselekszünk helyesen, vagy helytelenül.Talán ez is az élet része, hogy nem tudunk előre dolgokat..
Normális esetben, most feldobottnak kéne lennem, hisz elértem azt amit akartam..(na jó majdnem mindent)
Csak amikor reggel felkeltem, tudatosult bennem, hogy nincs semmilyen célom...Kicsit kilátástalannak érzem magam, mintha belöktek volna egy színpadra,hogy szórakoztassam a közönséget, és nekem fogalmam nem lenne, hogy mit tegyek...
Áhh mindegy, végülis nincs miért nyavalyognom, hisz rosszabb is lehetne... Ugye, mint a vicc...
Öreg bácsi bemegy az orvoshoz:
-Uram, önnek Alzheimere van.
-Jézusom ez szörnyű, jajj istenem mit tegyek? Sebaj, legalább nincs Alzheimerem.
Mindenkinek egy szép vasárnapot még:
Néha meg kell lakolnunk az elhamarkodott döntéseink miatt..Ha a józan eszünk mást mond, mint a szívünk, akkor vajon melyikre hallgassunk?Ha a szívre hallgatunk, akkor előre tudjuk a lehetséges következményeket, és dacolnunk kell a veszélyeikkel. Ha pedig a józan eszünkre hallgatunk, akkor a szívünk pokolian fog fájni, napokig, hetekig, hónapokig... Sőt, akár évekig is... Sosem tudni mi a jó döntés, hogy mikor cselekszünk helyesen, vagy helytelenül.Talán ez is az élet része, hogy nem tudunk előre dolgokat..
Normális esetben, most feldobottnak kéne lennem, hisz elértem azt amit akartam..(na jó majdnem mindent)
Csak amikor reggel felkeltem, tudatosult bennem, hogy nincs semmilyen célom...Kicsit kilátástalannak érzem magam, mintha belöktek volna egy színpadra,hogy szórakoztassam a közönséget, és nekem fogalmam nem lenne, hogy mit tegyek...
Áhh mindegy, végülis nincs miért nyavalyognom, hisz rosszabb is lehetne... Ugye, mint a vicc...
Öreg bácsi bemegy az orvoshoz:
-Uram, önnek Alzheimere van.
-Jézusom ez szörnyű, jajj istenem mit tegyek? Sebaj, legalább nincs Alzheimerem.
Mindenkinek egy szép vasárnapot még:
Pataki Petra.
2010. február 27., szombat
Köszönet
Köszönetet szeretnék mondani
Vivinek: Köszi, hogy mellettem álltál, mikor baj volt, és segítettél.(:
Sziszának:Köszi, hogy itt voltál, és megakadályoztad, hogy kárt tegyek magamban.(:
Örök bestek^^<3
Vivinek: Köszi, hogy mellettem álltál, mikor baj volt, és segítettél.(:
Sziszának:Köszi, hogy itt voltál, és megakadályoztad, hogy kárt tegyek magamban.(:
Örök bestek^^<3
2010. február 26., péntek
Kérdések és gondolatok
Vajon élhet e egy ember örök szenvedésben?
Vajon néha egy pszichopata is elgondolkodik e tette súlyán?
Vajon léteznek démonok?
Egy gonosz emberből is lehet jó?
Miért ítélik el azt, aki más egy kicsit?
Miért gyávák az emberek, és miért ítélik el a gyávák a bátrakat?
Miért, miért, miért... Annyi kérdés... De semmi válasz... Soha...
Barátság... Élhetünk e barátok nélkül?Élet e az?Ha senki sincs, aki kitart mellettünk?
Nekem nem volt sok igaz barátom életem során. Talán egy vagy kettő. Persze, amikor a csúcson voltam,akkor mindenki annak vallotta magát. De igaz barát..olyanból kevés van.. Főleg egy ilyennek mint én.
Nem akarom magam sajnáltatni, de tisztába vagyok vele, hogy szörnyű a természetem. Egoista vagyok, sokszor érzéketlen,flegma, és nem tisztelek szinte semmit, és elutasítom az összes társadalmi szabályt. És ezt kevesen viselik el. Hogy mit tudok cserébe adni? Nem tudom.
A napokban ismertem meg egy embert, Lacin keresztül... Nagyon hasonlít rám(: Megért... Nagyon sokat segít nekem,ha vele tudok beszélni, ha baj van. Ő is így van ezzel(:
Igen, Viviről van szó:)
Ezt a képet is ő csinálta(: Nagyon szeretem ám őket(:
Vajon néha egy pszichopata is elgondolkodik e tette súlyán?
Vajon léteznek démonok?
Egy gonosz emberből is lehet jó?
Miért ítélik el azt, aki más egy kicsit?
Miért gyávák az emberek, és miért ítélik el a gyávák a bátrakat?
Miért, miért, miért... Annyi kérdés... De semmi válasz... Soha...
Barátság... Élhetünk e barátok nélkül?Élet e az?Ha senki sincs, aki kitart mellettünk?
Nekem nem volt sok igaz barátom életem során. Talán egy vagy kettő. Persze, amikor a csúcson voltam,akkor mindenki annak vallotta magát. De igaz barát..olyanból kevés van.. Főleg egy ilyennek mint én.
Nem akarom magam sajnáltatni, de tisztába vagyok vele, hogy szörnyű a természetem. Egoista vagyok, sokszor érzéketlen,flegma, és nem tisztelek szinte semmit, és elutasítom az összes társadalmi szabályt. És ezt kevesen viselik el. Hogy mit tudok cserébe adni? Nem tudom.
A napokban ismertem meg egy embert, Lacin keresztül... Nagyon hasonlít rám(: Megért... Nagyon sokat segít nekem,ha vele tudok beszélni, ha baj van. Ő is így van ezzel(:
Igen, Viviről van szó:)
Ezt a képet is ő csinálta(: Nagyon szeretem ám őket(:
2010. február 21., vasárnap
Változások
Rengeteg minden történt az elmúlt hetekben...Ez egy kicsit talán sok is volt..És mielőtt tönkremenne valami, vagy a barátságunk, vagy az idegrendszerem, és valamelyikünk(a mostani esetben én) valami butaságot csinálna, a legokosabb ezt abbahagyni. Nem szeretnék veled összeveszni, nem akarok veled minden kapcsolatot megszakítani, mielőtt azt hinnéd. Ugyanúgy Rád írok majd msn-en, vagy köszönök, ha meglátlak az utcán. És ezt a dolgot, pedig úgy oldom meg, hogy a végén mind a kettőnknek jó legyen.
Változtatni az életünkön fájdalmas dolog, és nagyon nagy áldozatokat követel. Fel kell áldoznunk az emberi kapcsolatainkat, néha az elveinket is. Néha a nagyobb jó megköveteli ezeket.
Szembeállítottam a racionális énemet a szívemmel, ami két darabra van hasadva...az egyik fele halott, a másik pedig csak most kezd élni...
Fogalmam nincs, mi a helyes döntés, nem tudom mit kell tegyek.
Változtatni az életünkön fájdalmas dolog, és nagyon nagy áldozatokat követel. Fel kell áldoznunk az emberi kapcsolatainkat, néha az elveinket is. Néha a nagyobb jó megköveteli ezeket.
Szembeállítottam a racionális énemet a szívemmel, ami két darabra van hasadva...az egyik fele halott, a másik pedig csak most kezd élni...
Fogalmam nincs, mi a helyes döntés, nem tudom mit kell tegyek.
"Kín nélkül, áldozat nélkül, nincs fejlődés."
(Tyler Durden, Harcosok Klubja)
2010. február 20., szombat
Nyitvány
Üdvözlök mindenkit, aki jelenlétével megtiszteli eme szerény blogot...
Nem gondolom, hogy sokat fogtok itt időzni, végülis miért törődne valaki egy olyan bloggal, és egy olyan emberrel, akit mégcsak nem is ismer... vagy ha ismer, nem kedvel... vagy ha kedvel, akkor remélem kicsit érdeklődsz eme blog iránt...
A blognak nem akarok célt adni... Ez nem holmi közéleti blog, és nem is az a célja, hogy mások képein nevessek.. nincs jogom másokat kiröhögni...
Ezt a blogot azért csináltam, hogy akit érdekel, megismerheti a gondolkodásmódomat a világ iránt...
Ennyit mondanék előszónak..
Pataki Petra
Nem gondolom, hogy sokat fogtok itt időzni, végülis miért törődne valaki egy olyan bloggal, és egy olyan emberrel, akit mégcsak nem is ismer... vagy ha ismer, nem kedvel... vagy ha kedvel, akkor remélem kicsit érdeklődsz eme blog iránt...
A blognak nem akarok célt adni... Ez nem holmi közéleti blog, és nem is az a célja, hogy mások képein nevessek.. nincs jogom másokat kiröhögni...
Ezt a blogot azért csináltam, hogy akit érdekel, megismerheti a gondolkodásmódomat a világ iránt...
Ennyit mondanék előszónak..
Pataki Petra
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
