Fájdalom

Össze vagyok zavarodva. Mégis értek mindent. Egyszerre vagyok boldog, és szomorú. Egyszerre lángolok, és a parázson lépkedek. Az ellentétek tombolnak bennem. Ráncigálnak, szorítanak, belülről feszítenek. Fáj, mérhetetlenül fáj, de nem törődök vele. Miért is foglalkoznék a fájdalommal, ami az egész életemen végigkísér? Miért érdekelne, mikor érezteti velem, hogy élek? A fájdalom szüli a kétségbeesést, a fájdalomból születik az elfogadás. De el kell fogadnom a fájdalmat? Meg kellene értenem? Talán nem kellene, de ha nem tenném, csak rosszabb lenne. Akarva, akaratlanul menekülök, futok a rossz dolgok elől. Nem tehetek mást, ha élni akarok. Szeretnék élni? Akarom a fájdalmat? Akarom ezt a szenvedést, a keserű életet? Akarom, mert vannak pillanatok, melyek életben tartanak. Az élethez elég egyetlen egy őszinte pillanat. Ennyi elég lenne az életben maradáshoz? Talán nem. Akarat is kell. Mérhetetlenül erős akarat, hogy ne feledjem el az emlékeket. Igaz, a rosszakat sem szabad kiirtanom. Az emlékek alakítanak engem, nekik köszönhetem, hogy változok. Oly sok minden bizonytalan az életben. Akkor miért akarom őket? Lehet egyszerre a bizonytalant kergetni, és a biztost megtartani? Valakinek talán sikerül. Fáj, annyira fáj. Érzem, ahogy a fájdalom a szívemet ostromolja. Érzem, ahogy a lelkemet akarja birtokolni. Miért akarja mindenemet? Miért akar engem? Miért nem tudom kiűzni magamból? Fáj, fáj, fáj és fáj. A gondolataimat is csak ez a szó, ez az érzés tölti ki. A tűz gyönyörű lángja, a víz békés hullámzása sem nyugtat meg. Egy képzet, egy ábránd már nem nyújt számomra menedéket. Az éjszaka már nem rejt el, hogy megvédjen. Úgy érzem, egyedül maradtam a fájdalommal szemben, és lassan, fájdalmasan pusztít el. Itt van. Nem menekülhetek. Félek, hogy elpusztít. Itt van. Érzem.

Hetek óta megtorpanok, ha szerelmespárokat látok az utcán, és csak bámulom végtelennek tetsző csókjaikat, szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan lasszót, annak hurkát a nyakukon, idegeiken. Nézem őket, és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat.

Kérdések, amire nincs válasz

Mikor lesz vége az örökös ellenségeskedésnek emok és az emberek között?
Mikor mehetek ki úgy az utcára, hogy ne szólnának meg az öltözködésem, a zenei izlésem, vagy bármi miatt?
Miért pont minket fikáz az egész világ? Hisz egy raper is tud érzelmes lenni, mégsem szólják meg.
Mért nem merik az emberek felvállalni az érzelmeiket? Hisz természetes dolog, ha egy ember sír. Semmi szégyellni való nincs abban.
Mikor találsz végre rám?
Miért érzem azt, hogy nem bírom tovább, holott annyian segítenek, és szeretnek?
Miért pont az ellenkezőjét csinálja az ember, mint amit kérnek tőle?
Miért érzem azt, hogy a lelkem mélyén egyedül vagyok, hiába vesznek annyian körül?
Mit kellene tennem? Annyira rossz a helyzetem. Ő nem érti. Nem ért meg senki. Tudom, próbálnak megérteni, de mégsem sikerül.
Hogyan győzhetném le a sírhatnékomat? Egy kiadós mosoly rám férne.
Sokan látnak mosolyogni, de nem tudják, hogy ez csak felszínes mosoly. Szívem szerint az ágyamban sírnék egész nap. Viszont ezt nem tehetem.

Régi szép emlékem megfakult már.

Hány éjjel még míg rám találsz?

Az utam járom én is, honnan hová?

Megérkezek e végleg, vagy fordulok vissza már?

Tudom, nem valami "húúdehappy" kedvemben vagyok, és ez a bejegyzés is szomorúra sikerült. Sajnálom. Őszintén sajnálom. Nem akarok sírni már. Nem akarom. Nem akarok már semmit, nem várok semmit az élettől. Amit vártam, azt már elvesztettem.

Igaz barátság

Mit jelenthet ez? Igaz barátság.

Az igaz barátodra mindig számíthatsz. Rábízhatod a legféltettebb titkaidat, és nem fecsegi el senkinek. Még akkor sem, ha netán hosszú időre távol lesztek egymástól, vagy ha összevesztek is. Ha összevesztek, mindig kész a békülésre, ha kell, kezdeményez.
Az igaz barát nem hagy cserben, és még akkor is próbál segíteni, ha nem tud. Az igaz barát nem biztos, hogy kiszabadít a fogságból, de végigüli veled. Nem biztos, hogy fel tud húzni a padlóról, de leül melléd.
Az igaz barát rád mosolyog, és a napod máris jobb lesz. Elfogad olyannak, amilyen vagy, de figyelmeztet a hibáidra. Az igaz barát nem csak érdekből van veled.

A barátság egy lélek két testben.

Ma reggel elgondolkoztam azon, hogy vajon kik is az én igaz barátaim? Nem sok van az biztos. Van olyan is, aki csak azért barátkozik velem, hogy foglalkozzon vele valaki. Eddig hagytam. Most már nem fogom. Most már csak az igaz barátaimmal fogok foglalkozni, az úgynevezett "haverság" nekem csak a második helyen áll.

Köszönöm hogy vagytok nekem:

Hajni, Tina, Vivi, Szisza, Valee, Betti.

Mindenkinek további szép napokat kivánok még:

Petra.

Hiány... De miért? És vajon mi/ki?

Mostanság eléggé hanyagoltam a blogot, és sajnálom. De mindig közbejött valami...
Most este tudatosult bennem, hogy valami hiányzik az életemből.. De mi? Ezt nem értem.. Semmi értelme.. Mi értelme egy érzésnek, ha nem tudom, hogy miért bujkál bennem? Mért érzem magam úgy, mintha valamit félbehagytam volna, és teljesen elfelejteném?
Olyan sok kérdés.. És nem érzem, hogy választ kaphatnék. Kitől is? Senki nem érzi, amit most érzek. Egyedül csak én.
Egy fél órája azon rágom magam, hogy mi is az. Nem bírok rájönni. Talán majd később.

Ugye, mint mikor egy hosszú útra készül az ember, és nagy hiányérzete van. Mikor odaér a helyre, akkor veszi észre, hogy otthon felejtett egy nagyon fontos dolgot.

Félek.. Félek, hogy akkor jövök rá, hogy mi hiányzik az életemből, amikor már késő.. Nem.. Nem akarom..

"...amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..."

Pooserek? Emok? Fakek? Hogy is van ez?

Sokan kérdezik tőlem, mi is az emo, kik is a pooserek, és kik a fakek?

Az emo az emotions szóból ered, a jelentése érzelem. Jellegzetes bandái: Fall out boy, Panic!at the disco, My chemical romance (bár az együttes tiltakozik az emo jelző ellen, mégis annak tartják őket)
Egy emo személy jelzői: túlzottan érzékeny, sértődékeny, szégyenlős, csendes...
Az emo zene érzelmekkel telített, leginkább a szerelemről, és a csalódásról szól.
Az emok napja nem arról szól, hogy sírnak, és vagdossák magukat!
Pár embert megkérdeznénk, hogy kik azok az emok, kapásból rávágnák. Ez nem igaz.

A pooser olyan egyén, aki egy stílusirányzatot divatból követ, nem meggyőződésből..

• Az emo szó semmit nem mond neki, csak annyit, hogy "jó divat". (ez nem divat!!)
• Nem tudja, mi valójában az emo.
• Nincsenek saját érzelmei, másokat követ.
• Szerinte az emo abból áll, hogy beül egy sötét szobába, sír és vagdossa magát.. Ő beül egy ilyen sötét szobába, és az ereit karcolgatja."Húú de nagy emo vagyok én"módon.(ez szánalmas)
• Megáll egy kirakat előtt, meglát egy kockás cipőt, és "Nekem ez kell! Olyan emos."(Hogy lehet egyáltalán ilyet mondani?)

• Úgy öltözködnek, mint az emok, emonak is vallják magukat. De nem érzik belül, amit az igazi emok éreznek.
• Hello Kitty Hello Kittyvel...

Egybefoglalva a poosereknek nincs se eleje se vége...

A fakek nem merik önmagukat felvállalni, és myvipen mások képeit rakják ki, mintha ők lennének rajta..
Nem értem, ez miért jó nekik? Úgy is lebuknak a végén..

Barátságból szerelem...

Volt egy lány, és egy fiú. Már az óvodában nagyon jó barátok voltak. Elkerültek iskolába, és egy osztályba került a srác és a lány. A lány egyik nap nagyon szerelmes lett a fiúba, de a fiúnak volt barátnője, és szegény lánynak minden nap végig kellett néznie, hogy megy az idő, és a srác meg a lány még mindig együtt vannak, ölelkeznek, csókolóznak. Egyik nap aztán vette az erőt, és elmondta neki, hogy ő tetőtől talpig szerelmes belé. A srác nagyot nézett, és gonosz nézéssel a lány szemébe nézett, és csak ennyit mondott:
-Ennyit ér egy barátság, mert te mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám!
A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat, és nagyon összetört a szíve.Telt múlt az idő, a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat. Levelet írt.

Szia. Te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom az érzéseimet, és letámadsz, mert te mást szeretsz. Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább, hisz oly szép vagy, és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóban megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod, én már föntről foglak figyelni, és még mindig szeretni.

A lány ragadott egy kést, és vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult, első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta, és a zsebében a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. Feladta a levelet postán, másnap a fiú kezébe került. Ahogy elolvasta a levelet, rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp temetésre indultak.
A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ennyit mondott:
-Te vagy a hibás!
A fiú egyből rájött, hogy mi a hejzet, de ő nem ment a temetésre, hanem éjfélkor kiment, és a lány sírjára borult, és ezt mondta:
-Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal szakítottam, mert igazad volt. A legjobb barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy olyan gonosz voltam! Nagyon szeretlek, s szeretni is foglak!

Visszaszólt egy lágy hang:
-Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte.