Kilátástalanság

Ismeritek azt az érzést, amikor nem tudtok mit kezdeni magatokkal? Amikor igyekeztek a jövőtöket nézni, de nem láttok semmit, mert nincs semmi cél, ami lebegne előttetek? Amikor nincs szinte semmi, amiért konkrétan éltek? Nos ez jelenleg velem így van. Nincs célom, és jelenleg úgy érzem, mintha a lelkemben a hőmérséklet 0 fok körül lenne.

Néha meg kell lakolnunk az elhamarkodott döntéseink miatt..Ha a józan eszünk mást mond, mint a szívünk, akkor vajon melyikre hallgassunk?Ha a szívre hallgatunk, akkor előre tudjuk a lehetséges következményeket, és dacolnunk kell a veszélyeikkel. Ha pedig a józan eszünkre hallgatunk, akkor a szívünk pokolian fog fájni, napokig, hetekig, hónapokig... Sőt, akár évekig is... Sosem tudni mi a jó döntés, hogy mikor cselekszünk helyesen, vagy helytelenül.Talán ez is az élet része, hogy nem tudunk előre dolgokat..

Normális esetben, most feldobottnak kéne lennem, hisz elértem azt amit akartam..(na jó majdnem mindent)
Csak amikor reggel felkeltem, tudatosult bennem, hogy nincs semmilyen célom...Kicsit kilátástalannak érzem magam, mintha belöktek volna egy színpadra,hogy szórakoztassam a közönséget, és nekem fogalmam nem lenne, hogy mit tegyek... 

Áhh mindegy, végülis nincs miért nyavalyognom, hisz rosszabb is lehetne... Ugye, mint a vicc...

Öreg bácsi bemegy az orvoshoz:
-Uram, önnek Alzheimere van.
-Jézusom ez szörnyű, jajj istenem mit tegyek? Sebaj, legalább nincs Alzheimerem.

Mindenkinek egy szép vasárnapot még:

Pataki Petra.

Köszönet

Köszönetet szeretnék mondani 
Vivinek: Köszi, hogy mellettem álltál, mikor baj volt, és segítettél.(:
Sziszának:Köszi, hogy itt voltál, és megakadályoztad, hogy kárt tegyek magamban.(:

Örök bestek^^<3 

Kérdések és gondolatok

Vajon élhet e egy ember örök szenvedésben?
Vajon néha egy  pszichopata is elgondolkodik e tette súlyán?
Vajon léteznek démonok?
Egy gonosz emberből is lehet jó?
Miért ítélik el azt, aki más egy kicsit?
Miért gyávák az emberek, és miért ítélik el a gyávák a bátrakat?
Miért, miért, miért... Annyi kérdés... De semmi válasz... Soha...

Barátság... Élhetünk e barátok nélkül?Élet e az?Ha senki sincs, aki kitart mellettünk?
Nekem nem volt sok igaz barátom életem során. Talán egy vagy kettő. Persze, amikor a csúcson voltam,akkor mindenki annak vallotta magát. De igaz barát..olyanból kevés van.. Főleg egy ilyennek mint én.
Nem akarom magam sajnáltatni, de tisztába vagyok vele, hogy szörnyű a természetem. Egoista vagyok, sokszor érzéketlen,flegma, és nem tisztelek szinte semmit, és elutasítom az összes társadalmi szabályt. És ezt kevesen viselik el. Hogy mit tudok cserébe adni? Nem tudom.

A napokban ismertem meg egy embert, Lacin keresztül... Nagyon hasonlít rám(:  Megért... Nagyon sokat segít nekem,ha vele tudok beszélni, ha baj van. Ő is így van ezzel(:
Igen, Viviről van szó:)
 Ezt a képet is ő csinálta(: Nagyon szeretem ám őket(:

Változások

Rengeteg minden történt az elmúlt hetekben...Ez egy kicsit talán sok is volt..És mielőtt tönkremenne valami, vagy a barátságunk, vagy az idegrendszerem, és valamelyikünk(a mostani esetben én) valami butaságot csinálna, a legokosabb ezt abbahagyni. Nem szeretnék veled összeveszni, nem akarok veled minden kapcsolatot megszakítani, mielőtt azt hinnéd. Ugyanúgy Rád írok majd msn-en, vagy köszönök, ha meglátlak az utcán. És ezt a dolgot, pedig úgy oldom meg, hogy a végén mind a kettőnknek jó legyen. 

Változtatni az életünkön fájdalmas dolog, és nagyon nagy áldozatokat követel. Fel kell áldoznunk az emberi kapcsolatainkat, néha az elveinket is. Néha a nagyobb jó megköveteli ezeket. 
Szembeállítottam a racionális énemet a szívemmel, ami két darabra van hasadva...az egyik fele halott, a másik pedig csak most kezd élni... 
Fogalmam nincs, mi a helyes döntés, nem tudom mit kell tegyek. 

"Kín nélkül, áldozat nélkül, nincs fejlődés."

(Tyler Durden, Harcosok Klubja) 

Nyitvány

 Üdvözlök mindenkit, aki jelenlétével megtiszteli eme szerény blogot...

Nem gondolom, hogy sokat fogtok itt időzni, végülis miért törődne valaki egy olyan bloggal, és egy olyan emberrel, akit mégcsak nem is ismer... vagy ha ismer, nem kedvel... vagy ha kedvel, akkor remélem kicsit érdeklődsz eme blog iránt...


A blognak nem akarok célt adni... Ez nem holmi közéleti blog, és nem is az a célja, hogy mások képein nevessek.. nincs jogom másokat kiröhögni...
Ezt a blogot azért csináltam, hogy akit érdekel, megismerheti a gondolkodásmódomat a világ iránt...


Ennyit mondanék előszónak..


Pataki  Petra