2010. március 31., szerda

Remény...

"Az embert a reménység élteti."
/Mihail Solohov/

Remény... Mit is jelent e szó... Nem igazán lehet megfogalmazni... Ezt érezni kell...
Érezni, ha úgy érezzük az egész világ összeesküdött ellenünk, ha valamelyik szerettünk megváltozik, esetleg elhagy, nem akar látni többé... De még érzem, van remény... Érzem, hogy nem volt hiábavaló, hogy nem lehet még vége.. Nem... Ez nem csak egy kis futó kapcsolat.. Sokkal több annál.. Mégis a szívem kettéhasad, ha meglátlak, mert úgy érzem néha, mintha nem is lettünk volna együtt, mintha csak álmodtam volna..
De aztán rám nézel, és eloszlanak a kételyeim. 
Miért? Miért van ez? Miért kell szeretni? Mért nem tudlak gyűlölni, s elfeledni?
Annyi kérdés... Válasz? Az egy sem. Soha..

Annyira rossz volt ma.. Nem láttalak.. Valahol, mintha a te hangod hallottam volna.. Másokban is csak téged kereslek, téged látlak mindenütt.
El akartalak feledni.. Rájöttem, nem megy.. Érzem.. Még van remény...

"Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelenti, hogy él még a lelked." 
/Paulo Coelho/

2010. március 28., vasárnap

Kik bántanak...

Kik bántanak, nem ismernek téged,
Nem tudják, milyen az igazi lényed.
Én szeretlek, s tudom jó ember vagy,
Mert csak jó lehet, ki a szívemben van.

Szép a lelked, csak rosszul bánnak vele,
Nem tesznek elég szeretetet bele.
Jó a szíved is, hisz úgy tud szeretni,
Csak az utat kell hozzá megkeresni.

Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb lánya.
Lám, Én kerestem, és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.

Rádleltem, el már nem menekülsz,
Nem kell senki más, csak Te egyedül,
Nevedet kiáltanám, hogy mindenki hallja,
Tudja meg a világ, kinek ölel karja.

Mert te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!

2010. március 21., vasárnap

Szeretet vs. gyűlölet

Rájöttem, utálni,  gyűlölni valakit, sokkal könnyebb mint szeretni. Lehet, hogy a szeretet nemes érzés, de nagyon nehéz is. Hisz, akit szeretünk, az sokkal több fájdalmat tud nekünk okozni, mint az, akit gyűlölünk. Hitvallásom szerint a szerelmet és a gyűlöletet alig különbözteti meg valami, hisz mindkettő nagyon fanatikus érzés. A szerelem nem más, mint az, hogy valakit felruházunk ama hatalommal, hogy iszonyatos fájdalmat okozzon nekünk, miközben reméljük, hogy nem teszi meg. Bolond érzés, annyi szent.


De mi van ha senkit se szeretünk? Sebezhetetlenek leszünk az által? Talán. De szeretetéhesek is. Ami szeretetet generál. Így pedig mehet az egész a süllyesztőbe. Furcsa, nemde?
Szétszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy ha menteni akarom magam, abba kell hagynom szeretni. Muszáj lesz. Nincs más megoldás. Vagy tán mégis? Nem tudom már, mi jó, és mi nem.

Szeretet..Gyűlölet...

 Az egyik fogalom nélkül sem létezik a másik... ahhoz, hogy tudjuk, hogy valakit mennyire szeretünk gyűlölni is kell... Hogy miért? Mert igazi fájdalmat csak az tud okozni akit szeretünk és vannak fájdalmak amiket tűrünk elviselünk mert erősnek gondoljuk a szeretetünket. Mennyire lehet erős egy szeretet? Egy ember mennyit tud magából adni vagy éppen feladni... aki ad az a szeretetért teszi. Viszont feladni már egész más kérdés, megtesszük talán szívből talán kényszerből és gyűlöletet érzünk. Idővel múlik és megbocsátunk mert belátjuk, hogy a másik esetleg nem akart rosszat. gyűlöljük azokat néha akiket szeretünk és azokat a legjobban mert ők okozzák a legnagyobb fájdalmat lehet családtag, férj, feleség, barátnő, barát vagy talán egy igaz barát... Mitől tud olyan édes lenni a gyűlölet mint a szeretet? A gyűlölet egy fajta bosszú amit egy darabig érzünk aztán múlik az idő... belátjuk hogy a gyűlölet pusztitó és nem vezet sehova és végül marad a szeretet. Mert idővel mindenki belátja, hogy nem akart a másik rosszat... csak félre értettük.

 Mindegy, ez a depressziózás sehova sem vezet. Unalmas nap a mai. Szürke. Egyhangú. Süt a nap ugyan, de annak ellenére, hogy tavasz van, kimozdulni sincs nagyon kedvem. Se erőm. Mindegy is.

 Menekülnöm kellene. Menekülni a felelősség elől, amely az én vállamat nyomja. De nem tudom mennyire volna ez bölcs dolog. Annyival egyszerűbb lenne megint 5-6 évesnek lenni. A kisgyerekek és az értelmi fogyatékosokra vagyok a legjobban féltékeny, mert Ők szinte fel sem fogják, mi zajlik körülöttük. És tudnak igazán boldogok lenni, már olyan apró örömöktől is, mint egy szép pillangó, vagy egy csoki. Mi miért nem?

Petra.

2010. március 18., csütörtök

http://files.blogter.hu/user_files/19484/sz%C3%ADv.JPGBoldog névnapot!!Szeretlek nagyon(ŁŁ)

2010. március 17., szerda

Hazugságok

"Van egy alapigazság, ami ránk vonatkozik: mindenki hazudik.

Ez ugyebár a híres Dr.House című sorozatból származó mondat.
Mindenki hazudik.Nincs kivétel. Ha ebbe jobban belegondolunk, ez tökéletesen igaz is.
Hazudunk ellenségeinknek, hazudunk szeretteinknek, sőt, gyakran saját magunknak is. Hisz hazugságok nélkül nem tudnánk élni, mindenki átgázolna rajtunk.
Mi történik akkor viszont, ha egy ember, puszta rosszindulatból, irigységből, vagy féltékenységből kezd el hazugságokkal mocskolódni?
Nem értem pontosan az ideológiát, hisz rendszerint, a hazugságok nagyon nagy része könnyen kiderül. A legtöbb ember egyszerűen csapnivaló hazudozó.

Igazság...Hazugság...

Az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy mit jelent a két szó.
Általában azt gondolják, hogy e két dolog ellentéte egymásnak. De véleményem szerint ez nem így van.
Az igazság ellentéte a valótlanság, azaz nem igaz, és nem pedig a hazugság. Így gondolkozva a hazugság ellentettje nem az őszinteség.
Ezek szerint akkor hazudsz, amikor szándékosan mást mondasz, mint amit igaznak hiszel.
Például a rendőrség körözi az egyik barátodat, akinek van egy kisebb és egy nagyobb lakása. Nálad is érdeklődnek iránta, és megkérdezik, melyikben lakik mostanában. Te azt hiszed, hogy a kisebbikben, és ezért a nagyot választod.(így akarod védeni a barátodat)
Ebben az esetben hazudtál, még akkor is, ha a barátod tényleg a nagyobbik házában lakik.
A hazugság tehát nem más, mint szándékos valótlanság.

2010. március 15., hétfő

Értelmenincs(:

Tudom, hogy mostanába nem írok olyan hűűdesokat, csak olyan sokminden történik hogyaz...(:
Pénteken olyanjót nevettem :)
Tudtommal a március 15-i előadáson nem lehet röhögni... Nincs rajta mit... Na nekünk mégiscsak sikerült...De nemcsak mi..Még a felnőttek is jót mosolyogtak...
Min is nevettünk?
Balázs mondta a Nemzeti dalt. Elfelejtette, mi a következő versszak, és rosszul súgtak neki. És hangosan megszólal: De neem!!
És ezen kitört mindenkiből a nevetés:):)
Most így nem vicces, de akkor nagyon jót nevettünk rajta.
Hétvége csak fekvés volt, meg gépezés, ugyanis sikerült megfáznom elég jól.Lázam szerencsére nincs.
A mostani kedvem pedig olyan hogy sírnék és nevetnék egyszerre. Hogy miért? Fogalmam nincs. Ilyen kedvem van.
Tudom, ezmostolyan ettem-ittam-sz*rtam kategóriás bejegyzésre sikeredett, de néha ilyen is kell. Nem lehet mindig csak történeteket, vagy filozófiai okfejtéseket írni.
Ma minden olyan....fura... Talán aludnom kellene, az jót tesz.

Jó éjt mindenkinek, remélem holnapra már nem leszek ilyen.

2010. március 12., péntek

A negatív hírek, és a gonoszság élvezete, avagy mi a gond a magyar átlagmentalitással?

A régi rendszerről mondták, hogy nem volt szólásszabadság. Állítólag ma már van. Állítólag! Ezt mindenestre érdemes kiemelni. Jó példa ez arra, hogy az, ha valaki negatív dolgot ír valakiről, annak sokkal jobban örülnek az olvasók, mint a pozitív kritikának. (Az irigy emberek a pozitív kritikára mindig azt mondják: „seggnyalás”) A negatív eseményeknek természetesen rengeteg hátránya adódik, melybe bele sem gondolnak a rosszindulatú vagy sok esetben irigy nyelvek. A negatív dolgok fő hatásai a következők: Depresszió, félelem, csalódottság, levertség, szomorúság. Gondoljatok bele, ha jó hírt kaptok, akkor az arcotok elkerekedik, a szátok mosolyra áll, és a testeket valamiféle ismeretlen, ám de különleges forróság önti el. Felszabadultan tudtok beszélgetni, örömmel osszátok meg ezt az eseményt partnereitekkel, mind szerelmi és baráti téren is. Ha viszont negatív dolog ér benneteket, magatokba fordultok, nem beszéltek senkivel, eluralkodik rajtatok a depresszió, mivel az agyatok folyton az aktuális ám jelen esetben negatív dolog körül forog így a hangulatotok is az elképzelt nullás tengely alatt helyezkedik el. Ez valljuk be rossz érzés.

Vannak emberek, akik viszont mással nem is nagyon foglakoznak, mint a negatív dolgokkal. Ha valakit megalázhatnak, akkor boldogok (legalábbis ők úgy vélik, pedig mint fent említettem, valójában boldogtalanságot okoz számukra is, hiszen az életben mindenért fizetni kell. A Negatív cselekedetekért negatív, míg a pozitív cselekedetekért pozitív fizető eszközzel.)Erre egy tökéletes példa:
„Elnyomottnak, értéktelennek érzik magukat, s ezt kompenzálva másokat kínoznak”
 (Idézet: Freud, gondolatai közül).

Érdemes körülnézni a nálunk fejlettebb országokban. Valaki, mikor a tengeren túlon járt, és mivel könnyen felismerték róla, hogy turista, többen odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „hogy van? Jól érzi magát országunkban?”
Más pedig nem tudja elviselni azt a sok rosszindulatot, irigységet, mely belőlük árad. Mindez a gondolkodás, mely kis hazánkat jellemzi senki más számlájára nem írható, mint a saját magunkéra. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mikor nő fel a Magyar polgárok gondolkodása arra a szintre, hogy a jó dolgokat részesítse előnyben ne pedig a rosszakat, valahogy úgy érzem, ettől még fényévekre vagyunk, de ha nem emeljük fel a szavunkat ez ellen lehetséges, hogy sosem következik be.

 Hatalmas szerepet kap a média is a rémhírkeltésben, hiszen manapság már nem az a hír, ha valami jó dolog történt, azt el sem mondják, hanem csak az, ha negatív érzésekkel bombázhatnak minket. A Híradó összetétele tökéletesen sablonos, az alábbi felépítés szerint: Mi is kell egy jó Magyar hírműsorba: véres események, halál, sikkasztás, és nem utolsó sorban lelki terror, melyet egyszerűbb szóval szólva fenyegetésnek neveznék (Itt gondolok az olyan dolgokra, amikor elsorolják naponta a hírolvasók, hogy a kis embereket mennyire bünteti meg az állam, ha ezt meg azt nem küldi, be vagy nem tölti ki! Logikus, hogy ezek a több százezres büntetések meg sem kottyannak a nagy halaknak, de viszont egy egyszerű embert akár tönkre is tehetnek. Magyarországon azonban semmi csodálni való nincs abban, hogy az átlagember a hatalom számára nem is ember).

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon most az a trendi, ha valakit pocskondiáznak, viszont én magam sosem fogok ebbe a sorba beállni, hanem mindig is a göröngyösebb utat választom, mely egy idő után talán simábbá válik, viszont ezáltal, hogy a jó úton haladok, legalább boldog ember vagyok. Ajánlom, gondolkodjatok el ezen ti is, és ne csak prédikáljatok arról, hogy mennyire jók vagytok, hanem tegyetek is érte valamit.

2010. március 10., szerda

Öngyilkos bolondok, és vega idióták - Néhány tévhit az emo-val kapcsolatban...

Az emberek, meglátásom szerint rendkívül hajlamosak arra, hogy azt, amit nem ismernek rendesen, különböző, légbőlkapott tévhitekkel elferdítsék. Erre példaként az emo-t szeretném kiemelni, részben, mert én is idetartozom, és mert erről rengeteg, rendkívül ostoba dolgok keringenek.Csokorba szedtem párat és válaszolnék rájuk.

Az emok folyton csak sírnak, és vagdossák magukat.
Nem tudom, ez az előítélet honnan ered. Egy átlagember is szokott sírni, még ha nem is mutatja ki. Mi kimutatjuk, ezért lehet minket sírni látni. De nem csak sírásból áll az életünk, hisz láttam én már emo-sokat teli szájból nevetni, vagy épp a vidámparkban a hullámvasúton sikítani. A vagdosáshoz meg csak annyit, hogy persze, vannak ilyenek is, de általában nem kellene, hisz a túlnyomó többségünk csak kenyérszeleteléshez ragad kést.

Az emo fiúk melegek, vagy biszexuálisak.
Nem, ez sem igaz. Persze magasabb náluk a melegek aránya hisz valljuk be, az emoboyok veszettül szexik, de van sok heteroszexuális is.

Minden emonak hosszú fekete haja van, és a szemébe lóg.
Ebben van igazság, de annak ellenére nem mondanám, hogy ez a kötelező megjelenési forma, hisz nekem is barna a hajam. Igaz a szemembe lóg, és hosszú is, na de akkor sem fekete. A szín voltaképp mindegy, de ha nem is hosszú, akkor sem tragédia. Vannak olyan emok is, akik egyáltalán nem néznek ki így, és mégis emok. Az egész az életfilozófia, és beállítottság kérdése, nem a kinézeté.

Az emok vegetáriánusok.
Itt ismét csak magamat hozhatom fel példaként. Emo vagyok, mégis odavagyok a rántott húsért. Nem kötelező senkinek sem vegetáriánusnak lenni, azt eszik mindenki, amit akar.

"Az érzelmek túl vannak értékelve."
Ezt sokan csapják az emok fejéhez. Igen, lehet túlértékeljük az érzelmeket, de mi a jobb? Ha egy kicsit érzelgősebbek vagyunk az átlagnál, vagy ha érzelemmentes pszichopataként mindenkin átgázolunk, mind fizikailag, mind lelkileg? Szerintem inkább legyen valaki érzelgős, mint érzelemmentes.

Az emok gyakran próbálják megölni magukat.
Igen, ezzel is sokat lehet manapság találkozni. Ezt nem mondanám feltétlen igaznak, hisz ha mondjuk egy rappert elég lelki trauma ér, akkor lehetséges, hogy Ő is elkezd az öngyilkosság gondolatával játszadozni. Lehet, hogy itt magasabbnak tűnik a halálozási ráta, de csak amiatt, mert más stílusoknál nem annyira felkapott hiedelem az öngyilkosság. Pedig szerintem az arányok ugyanúgy festenek, csak mindenki az emora asszociál, ha öngyilkosságról van szó.

Az emok azért hordanak karkötőket, hogy eltakarják a vágásnyomokat.
Szerintem ez nagy baromság. Az emok azért hordanak karkötőt, mert jól néz ki. Komolyan, ki találta ki, hogy az emo egyenlő az öngyilkossággal?? Ez ugyanolyan idióta tévhit, minthogy minden néger csak sült csirkét eszik, és bicikliket lop.

Az emok mindent utálnak.
Nem, ez is komplett hülyeség. Nem utálunk mi semmit, egyszerűen van olyan, hogy bizonyos dolgokat érdektelennek találunk, de ki nem? Példának okáért én odavagyok a kiskutyákért. Ez teljesen kizárja, hogy mindent utáljak...

Csak az az igazi emo, aki emo zenét hallgat.
Az emo nagy mértékben a toleranciáról szól. Ha nem tolerálnánk, hogy mondjuk valaki Lady Gagát is szereti az Anti Fitness Club mellett, akkor azt toleránsnak lehet vajon nevezni? Nem. Az, hogy ki most milyen zenét preferál, az mindegy, hisz mindenki önálló egyéniség, mindenkinek megvannak a maga kedvencei.


Remélem ezzel eloszlattam pár tévhitet. Ha valamit kihagytam volna, bocsánat, én csak azokat írom, amiket nekem mondtak, illetve amikről már hallottam.

2010. március 9., kedd

Csak Neked.

http://www.kepeslapneked.hu/kepeslapok/nagy/623Sziv%20kezekbol.jpg

Olyan jó, hogy vagy nekem : ) Amióta kibékültünk, sokkal jobban érzem magam, nem érzem úgy, hogy összedőlt a világ.
Nem akarok többet veled veszekedni, mert abba már biztos hogy beleőrülnék.
Szeretlek(L)

2010. március 7., vasárnap

Álom

Ma egy elég érdekes álmom volt...

Pont Vele. Mért nem tudom elfelejteni? Nem értem.. Talán nem is akarom...
Na szóval az álmom:
Megtudom, hogy kórházban van. Életveszélyes állapotban. Sírok, már megölni is kész vagyok magam, ha Ő meghal, nincs értelme az életemnek.. Be akarok hozzá menni látogatóba.. Nem engednek, majd végül mikor nem figyelnek belopódzok. Ő kómában van, nem tud magáról. A földre rogyok, és sírok, mert nem akarom elveszíteni. 1 órán keresztül ez megy, nem bírom összeszedni magam. Ránézek.. Nem tudom elhinni, hogy életveszélyben van, hogy talán meghal.
Fél órán át keresztül nézem, fogom a kezét, és sírok.
Bejön az orvos. Észreveszi hogy ott vagyok, és kizavar.
Kimegyek a parkba, nem érdekel senki, és semmi, csak sírok és sírok.
És meglátom Őt. Utánam jött. Azt mondta, én adtam neki erőt, hogy fel tudjon kelni. Elszökött a kórházból. Nem tudtam, sírjak e vagy nevessek. A nyakába borultam, és megcsókoltam, nem akartam soha többet elengedni.

Felébredtem.. Hirtelen nem tudtam hol vagyok.. Csak 5 perc múlva tudatosult bennem, hogy Baján vagyok, és az egész csak egy álom volt. Legszívesebben ott sírtam volna el magam. De nem csak az álom miatt..
Hanem mert akármennyire is szeretném, hogy újra együtt legyünk, már nem lehet. Ő döntött így. Akármennyire is nehéz, el kell fogadnom.

2010. március 4., csütörtök

Párhuzam a sors és a dominó között

Tegnap sokat gondolkodtam, hogy a sors mihez hasonló.. És végül a dominók jutottak eszembe. Hisz gondoljunk csak bele:Megmozdítjuk az ujjunkat, melynek következtében feldől egy apró, jelentéktelen dominófigura. És hirtelen az összes dominó is ugyanarra a sorsra jut. A folyamatot nem lehet feltartóztatni..Csak dőlnek, és dőlnek, míg az összes fel nem dőlt.

Szerintem a sors hasonlóképp működik.Egy döntés, melyet meghozunk, képes arra, hogy éveken át kihasson az életünkben. Eleinte se a kimenetelét, se a következményeit nem látjuk, majd csak akkor, ha már a folyamat tart.És akkor ki tudja vajon, mi lesz a vége....

2010. március 3., szerda

Elválás..

Sajnálom, hogy elmész... 7 év... Soknak hangzik... Mégis milyen gyorsan elrepült a fejünk fölött...
Tegnap estéről nem szeretnék beszélni... Nagyon rosszul éreztem magam, nem arra gondolok, hogy hányingerem volt vagy ilyesmi... nem... a lelkem fájt... de az néha jobban tud fájni, mint a fizikai fájdalmak... most nekem ilyen volt...Nem.. nem sajnáltatni akarom magam... Megvagyok én akárki sajnálata nélkül...
De Hajnira most szükségem volt... Nélküle nem bírnám ki, hogy elment... És mikor úgy éreztem, hogy sikerült feldolgoznom, Szandy jött oda hozzám...Kérdezte mi van a Tinával. Mondtam neki, elmegy... Nem akarta elhinni, már a sírás szélén állt... És ekkor összedőlt az a kicsi is, amit sikerült felépítenem...Megpróbáltam nem sírni.. Nehezen, de sikerült... Elmentünk a parkba... Sikerült összeszednem magam... És megláttam Őt. Biciklizett Szandy-ékkal angolra.. Éreztem, hogy újra összetörtem... Nem bírom ki nélküled! Most is azt a zenét hallgatom, amit tegnap küldtél át, mert együtt hallgattuk délelőtt mp3-on. Érzem, ahogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon, de nem érdekel, csak rád tudok gondolni.. Szombatot szeretnék, hátha kijössz velem a parkba. És még csak szerda van... Csak egy nap telt el, mégis mintha örökkévalóság telt volna el mióta nem láttam a szemed, nem foghattam a kezed, és nem öleltelek át.. Hiányzik az az ökörködés, ami csak veled volt jó.. mással nem... Eddig aki jó barát volt, azt is eltaszítom magamtól, és nem értem, miért néznek rám olyan furcsán. Talán mert nem érzik azt a fájdalmat, amit most én élek át...Nem bírok többet írni, nem akarom, hogy a szívem még jobban kettéhasadjon.

Nektek pedig szép szerdai napot még:
Petra.

2010. március 2., kedd

Utak

Vannak utak, ahová senki sem kísérhet el minket. Egyes szakaszokra persze kapunk kísérőket, de az utat nekünk kell egyedül megtennünk. Sokan sétáltak már velem, de tudom a lelkem mélyén, hogy az én igazi útitársam csak a magány.Nem kérhetem senkitől, hogy jöjjön velem. Mielőtt akárki félreértené, nem, nem öngyilkosságról beszélek. Hanem az életről. Nem akarom, hogy akárki is sajnáljon, hisz én magam jelöltem ki az utamat. Faber est suae quisque fortunae.(Mindenki a maga szerencséjének kovácsa.)De akárhogy is legyen, egy dolgot tudok. Ha el is esek, fel fogok kelni, és továbbmegyek. Nem állok meg, míg az útnak nincs vége, vagy holtan nem rogyok össze.


Sok mindent kell átgondolnom. Nagyra törő tervekkel, álmokkal voltam tele, anno, de ezek az álmok, szép lassan összetörtek, és eltűntek a süllyesztőben. Már szinte csak napról napra élek, nem törődök a jövővel, csak élek bele a nagyvilágba. Nem érdekel már sok minden. Lassan az utolsó dolgoktól is megfosztanak, miket szeretek, és ezáltal végleg megpecsételődik a sorsom...

Elvágtam a köldökzsinórt, mi visszatart. Bármennyire is szeretnék vissza, nem tehetem...

Úgy érzem magam, mint egy szobor. Csak állok, magányosan, hol szél tép, hol a nap éget, és én csak meredek magam elé. Büszkén állva, magányosan. Volt egy fiú, ki meglátogatott. Nap mint nap. De már Ő is kezd kimaradozni..

Nem akarom senkire ráerőltetni az őrült gondolataimat... Egyszerűen csak jólesik kiírni magamból. Nem akarom senkire ráhozni a frászt, nem ölöm meg magam, vagy valami... Bár itt lennél még... Mennyivel egyszerűbb lenne, ha még mindig felhívhatnálak,  ha tanácsra szorulok.. De vége van... Te letértél az útról, mit közösen jártunk.. Remélem boldogságot találtál...